Hiányzik

Hiányzik az érintésed.

Hiányzik a hangod.

Hiányzik a lényed, ami elvarázsolt.

Hiányzik a nevetésed.

Hiányzik a szemed csillogása.

Hiányzik minden, ami te vagy.

Bár tudnám, hogy most hol vagy.

2017.03.12., vasárnap

Valahol, valamikor...

Hiányzik az ölelésed,

csókjaidnak negédes érintése.

Hiányzik tekinteted tisztasága,

mellyel lelkem simogattad.

Hiányzik szavaidnak sugallata,

ahogy a fülembe súgod mindazt,

amit érzel.

Üresség tombol bennem mikor felkelek,

mikor nyugovóra térek.

Üresség van a szívemben,

már a parázs is kialudt,

nincs ki felébressze.

Valahol mélyen még várok rád,

valahol te is ugyanígy érzel.

Valahol,

valamikor talán egymásra találhatunk.

Addig álmaimban élsz tovább.

2014. április 26.

szombat

Kiragadott emlékek 72. rész

Eltávozott egy lélek.

Oda, ahol a boldogság és a szeretet átöleli s ugyanúgy védelmezi.

Nincs egyedül.

De hiánya örökre a szívbe véste magát.

Az emlékekben örökké ott fog élni.

Az emlékek, amelyek szépek s boldog pillanatokat hordoznak,

de egyben szomorú is, mert hiányzik.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 62. rész

Fekszel az ágyadon,

s rá gondolsz.

Érzed a csókját az ajkadon.

Hiányzik neked,

bármit megtennél,

hogy visszajöjjön.

2012. szeptember 18.

kedd

Válogatott Verseim 10. rész

Egykor a kezem fogtad.

Egykor simogató szemed tekintett le rám.

Egykor szívedre tettem kezem s éreztem a belőle áradó erőt.

Egykor minden olyan szép volt.

Most pedig a múlt árnyékolja be létem.

Mert már nem vagy velem.

Szívem még most is szeret.

Lelkem sajog érted.

Hiányzik mindaz,

ami mi voltunk.

Hiányoznak azok a pillanatok,

amiket együtt éltünk át.

Számtalan nappal s éj.

Megannyi közös beszélgetések.

Megvalósítandó álmok.

Egykor mindketten egyek voltunk.

Most egymagam vagyok.

De itt hagytál valakit,

aki egy rész belőled,

aki életünk reményteljes boldogsága.

Aki a mienk s akit senki sem vehet el.

Aki rád emlékeztet valahányszor rátekintek.

Aki nem hagy el magányomban.

Akiért mindent megteszek.

Akiben közös emlékeink élnek.

Ezernyi szív, ezernyi szerelem 1. rész

Ezernyi szív, ezernyi szerelem

Számtalanszor tudattad vele, hogy szereted.

Számtalanszor igyekeztél, hogy megadj neki mindent.

Számtalanszor próbákat álltál ki, hogy felnézzen rád.

Számtalanszor kérted az eget, hogy végre a tiéd legyen.

Még mindig küzdesz érte.

Még mindig szereted.

Nálad kitartóbb ember nincs e Földön még.

***

Egy utolsó esélyt adtál neki, hogy bizonyíthasson.

De közben szenvedsz a múltban elkövetett hibáiért.

Nem leled a helyed, amikor vele vagy.

S hiányzik, amikor távol vagy tőle.

Magad sem érted ezt, de hagyod, hogy sodorjon az ár vele.

***

A szerelem, amit irántad érzek zavaros.

Az elmém is elvesz benne, annyira akarom.

Képtelenség nélküled élni is.

Néha azt akarom, hogy fojts meg a szerelmeddel.

Máskor pedig azt kívánom bár ne lennél velem.

***

Még nem találkoztunk, de tudom, hogy mi egymáséi vagyunk.

Mind lélekben, mind szívvel s mind testtel.

Nem kérek többet annál, mint amit nyújtasz nekem.

Egyszerre tombol bennünk a vad szenvedély, s ezzel együtt valami elkezdődik.

Bennünk él.

Megfogan.

A kettőnké.

***

Hallgass a szívedre vagy elveszted örökre.

Nem jön vissza többé, ha másképp cselekszel.

Érintsd meg őt a lelkeddel s ő átadja neked a szívét.

Ne válassz másképp.

Gondolatok szerelemről és szeretetről 4. rész

Esztelen szerettél.

Esztelen éltél.

Mindenki a megmondhatója.

Nem érdekelt a világ zaja.

Csak te voltál egy másvilágban.

Egy másvilágban,

amit te teremtettél.

Amiben kevesen tartozhattak.

Neked úgy volt jó minden,

ahogy látni vélted.

Nem akartál változtatni semmin.

Boldog voltál,

fesztelen,

mert úgy éltél,

ahogy neked tetszett.

Boldog voltam veled,

még ha nem is hiszed.

Boldog voltam,

hogy foghattam a két kezed.

Szívemből szerettelek.

Szívemben éreztelek.

Olyannyira akartalak,

hogy ezt szavakba önteni nem tudtam.

Olyannyira akartam,

hogy csak engem szeress,

ami leírhatatlan.

Hiányzik az ölelésed.

Hiányzik a simogatásod.

Hiányzik a csókod.

Hiányoznak a beszédes szavak.

Nincs egyetlen fotó rólad,

ami rád emlékeztetne.

Mégis az emlékeimben élsz szüntelen.

Nincs még egy olyan,

mint te.

Ha akarnám sem lenne.

Mert te vagy az egyetlen,

akit igazán szeretek.

Kérted, hogy ne sírjak, ha már nem leszel.

Kérted, hogy ne gondoljak rád.

Kérted, hogy felejtselek el.

Kérted, hogy ne szeresselek.

Kértem, hogy maradj velem.

Kértem, hogy szeress engem.

Kértem, hogy fogd a kezem.

Kértem, hogy soha ne hagyj el.

Mindketten kértünk valamit a másiktól.

Mindketten mást akartunk.

Mindketten másról álmodoztunk.

S végül már egymás szavát sem értettük.

Önző voltam, mert szerettelek.

Önző voltam s nem érdekelt semmi.

Magamnak akartalak mindig.

Mégsem lettél az enyém.

Hagytam, hogy minden másképp történjen.

S míg te boldogan élsz én még mindig szenvedek.