Miért?

Úgy hitted, szeret.

Úgy hitted, imád.

Úgy hitted, ragaszkodik hozzád.

Úgy hitted, nincs más.

De amint felfedezted árulását,

magad hibáztattad.

Miért?

Mert szeretted?

Mert remélted,

hogy viszontszeret?

Mert álmodni mertél?

Mert nem hitted,

hogy csak játszani akar veled?

Egyszerűen naiv voltál.

Mégis reméled,

hogy egy nap rád lel a boldogság.

2016.07.13., szerda

Levelek 6. rész

Válogatott Verseim 10. rész

Egykor a kezem fogtad.

Egykor simogató szemed tekintett le rám.

Egykor szívedre tettem kezem s éreztem a belőle áradó erőt.

Egykor minden olyan szép volt.

Most pedig a múlt árnyékolja be létem.

Mert már nem vagy velem.

Szívem még most is szeret.

Lelkem sajog érted.

Hiányzik mindaz,

ami mi voltunk.

Hiányoznak azok a pillanatok,

amiket együtt éltünk át.

Számtalan nappal s éj.

Megannyi közös beszélgetések.

Megvalósítandó álmok.

Egykor mindketten egyek voltunk.

Most egymagam vagyok.

De itt hagytál valakit,

aki egy rész belőled,

aki életünk reményteljes boldogsága.

Aki a mienk s akit senki sem vehet el.

Aki rád emlékeztet valahányszor rátekintek.

Aki nem hagy el magányomban.

Akiért mindent megteszek.

Akiben közös emlékeink élnek.

Elmúlt szerelem

Elmúlt szerelem 

Tévedés volt azt képzelni,

hogy mást szeret a társad.

Hogy hűtlen hozzád.

Ha tudnád mennyire szeretett,

sosem gondoltál volna rosszra.

Késő.

Árván maradtál.

Ő elment,

de még utoljára azt mondta:

szeret s nem hibáztat,

de fáj neki,

hogy másnak hittél helyette.

Ő elment s a te szíved magányosan lüktet.

Visszasírod őt,

de már nem lehet.

Amikor feléjük tekintettél,

szomorúság öntött el,

de kitartottál s nem mutattad bánatod.

Elgondoltad milyen lenne,

ha te lehetnél mellette s ő átölelne szerelmesen.

De ez az idilli kép már csak az övék.

Ők ölelik át egymást.

Ők mondják a másiknak:

Szeretlek!

Ők azok,

akik egymásnak lettek teremtve.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 3.
Szombat 

Vegyes érzelmek III.

Új verseim!!! 8. rész

Az álarc mit sem ér,
ha nemes vonásaid elárulnak.
Kezed érintése finom s puha,
nem egy kérges tenyér,
mint egy földművelőé.
Ruhád mi rajtad van
most koszos s szakadt,
nem egy selyem anyag.
Nappal kastélyban élsz,
csillogás és pompa vesz körül.
Feleséged gyönyörű s fennkölt,
oldaladon, mint egy királynő.
Este a koldusok világába zuhansz.
Szeretőd karjában pihensz,
ki szeret s tisztel téged.

Új verseim!!! 5. rész

Azt mondtad szeretsz,
mégis mást választottál.
Azt mondtad kedvelsz,
mégis mást akartál.
Kezdettől fogva játszottál,
nem érdekelt mit érezhettem ezután.
De túltettem magam rajtad,
s most én játszom játékodat.

SAJÁT VERSEIM!!! 1. RÉSZ

EGYEDÜL...



Vihar tombol lelkedben,
szíved tele gyűlölettel.
Gondolatok cikáznak fejedben,
nem tudod merre kell menned.

Éjszakák telnek el úgy,
hogy nyugtalan fekszel ágyadban.
Reggelente felébredvén,
szobád homályába veszel.

Nincs melletted, ki fényt gyújtott eddig életedben.
Nincs kivel megoszthatnád bánatod.
Nincs, aki hűvös éjszakákon ölelésével felmelegítene.
Nincs, ki azt mondaná: szeret.

Múlnak a napok, éjek,
s te egymagad vagy a szobád mélyében.
Függönyök behúzva,
s a sötétség leple betakar téged mindörökre.