Válogatott Verseim 10. rész

Egykor a kezem fogtad.

Egykor simogató szemed tekintett le rám.

Egykor szívedre tettem kezem s éreztem a belőle áradó erőt.

Egykor minden olyan szép volt.

Most pedig a múlt árnyékolja be létem.

Mert már nem vagy velem.

Szívem még most is szeret.

Lelkem sajog érted.

Hiányzik mindaz,

ami mi voltunk.

Hiányoznak azok a pillanatok,

amiket együtt éltünk át.

Számtalan nappal s éj.

Megannyi közös beszélgetések.

Megvalósítandó álmok.

Egykor mindketten egyek voltunk.

Most egymagam vagyok.

De itt hagytál valakit,

aki egy rész belőled,

aki életünk reményteljes boldogsága.

Aki a mienk s akit senki sem vehet el.

Aki rád emlékeztet valahányszor rátekintek.

Aki nem hagy el magányomban.

Akiért mindent megteszek.

Akiben közös emlékeink élnek.

Melody poems 15. rész

Csengők hangja szállnak a szélben,

Mikulás jő az éji égen.

Száll a szélben,

suhan az árnyéka.

Tele a puttonya,

tele van ajándékkal.

Te is kapsz tőle,

mégha rossz is voltál.

Mert minden gyermek egy ajándék,

s egy ajándéknak ajándék jár.

Csak köszönd meg neki,

s ő jövőre is eljön hozzád.

Újabb költeményeim!!! 8. rész

Elhagyott téged, te nem mentél utána.
Szíved alatt az ő gyermekét vártad.
S mikor karodban fogtad a csecsemőt,
nem tudtál rátekinteni.
Mert őt juttatta eszedbe mindvégig.

Hold asszony, hold nővér, hold gyermek,
miként megszületsz, egyre telnek az évek,
s miként ifjú korod éled,
úgy önmagadat megismered.
Miként megértél, csodás életed éled,
s magad is új életet adsz,
hogy átadd mindazt, mit tanultál,
mindazt, ami te vagy.
S amikor eljön az öregedés pillanata,
tudni fogod, hogy minden alkalommal,
amit tettél s mondtál,
bennük marad, kik éltettek, s kik halálod napján is azt mondták:
szeretlek.