Az ajtó nyitva maradt

Mindent feladtál érte.

Boldogságot, szeretetet, megbecsülést.

Mindent eldobtál érte.

Férjed, gyermekeid, csodálatos életet.

Mindened megvolt.

Semmit nem kellett kérned.

Az élet, melyben éltél, nem kellett.

Úgy döntöttél, más utat választasz magadnak.

Az út, mely ismeretlen.

Ami tele van szabadsággal és vággyal.

Szenvedéllyel és birtoklással.

Ám egy nap arra ébredtél, hogy egyedül vagy.

Nincs otthonod, se családod.

Nincs reggeli csók és fekete kávé.

Nincs napsütés, csak bizonytalanság.

Nincs szeretetben teljes, gyermeki ölelés.

Úgy döntöttél, visszatérsz.

Hogy meglásd mit veszítettél.

Amikor megláttak téged, zavarba jöttek.

Sosem gondolták volna, hogy visszatérsz közéjük.

Ők bementek a házba, s egy pillanatra úgy érezted, nincs tovább.

Mivel eldobtad őket, ők sem akarnak téged.

Kinyitottad a szemed.

Az ajtó nyitva maradt.

A lépést neked kell megtenni.

Belépsz az ajtón, vagy végleg becsukod.

2016.11.26., szombat

Érzelmek viharában 5. rész

Érzelmek viharában

Kezedbe vetted sorsod,

s hátrahagyva fényűzést,

vagyont és családot,

a szerelmeddel egy éjszaka elszöktetek.

Napokig mentetek egyik helyről a másikra,

míg a megtakarított pénzetek el nem fogyott.

Híd alatt,

erdőben bújtatok meg,

s azt hittétek szerelmetek épp oly erős,

mint maga a szökés gondolata.

De a kitartás és az önfeláldozás nem volt elég.

Szerelmeteket egyre csak mérgezte.

Mígnem rátok találtak s egy utolsó esélyt nem kaptatok.

Bármit is éreztetek egymás iránt valami megtörte.

Feladtátok a küzdelmet,

s visszatértetek saját életetekhez.

S bár az évek telnek,

egyikőtök sem hallott a másikról és csak pokol az élete.

2014. január 4.

szombat

Hold asszony, hold nővér, hold gyermek,
miként megszületsz, egyre telnek az évek,
s miként ifjú korod éled,
úgy önmagadat megismered.
Miként megértél, csodás életed éled,
s magad is új életet adsz,
hogy átadd mindazt, mit tanultál,
mindazt, ami te vagy.
S amikor eljön az öregedés pillanata,
tudni fogod, hogy minden alkalommal,
amit tettél s mondtál,
bennük marad, kik éltettek, s kik halálod napján is azt mondták:
szeretlek.