Mindent feladtál érte.
Boldogságot, szeretetet, megbecsülést.
Mindent eldobtál érte.
Férjed, gyermekeid, csodálatos életet.
Mindened megvolt.
Semmit nem kellett kérned.
Az élet, melyben éltél, nem kellett.
Úgy döntöttél, más utat választasz magadnak.
Az út, mely ismeretlen.
Ami tele van szabadsággal és vággyal.
Szenvedéllyel és birtoklással.
Ám egy nap arra ébredtél, hogy egyedül vagy.
Nincs otthonod, se családod.
Nincs reggeli csók és fekete kávé.
Nincs napsütés, csak bizonytalanság.
Nincs szeretetben teljes, gyermeki ölelés.
Úgy döntöttél, visszatérsz.
Hogy meglásd mit veszítettél.
Amikor megláttak téged, zavarba jöttek.
Sosem gondolták volna, hogy visszatérsz közéjük.
Ők bementek a házba, s egy pillanatra úgy érezted, nincs tovább.
Mivel eldobtad őket, ők sem akarnak téged.
Kinyitottad a szemed.
Az ajtó nyitva maradt.
A lépést neked kell megtenni.
Belépsz az ajtón, vagy végleg becsukod.
2016.11.26., szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése