Tudtam, hogy végem

A szívem kihagyott egy ritmust,

mikor megláttalak.

Ott álltál lazán,

a többiek itták a szavaid.

Felém néztél,

térdem remegett.

Tudtam, hogy végem,

de a szemed azúrkékségében elvesztem.

Ajkam megremegett,

sóhajom elhagyott.

Tudtam, hogy végem,

ahogy felém közeledtél.

Nem érdekelt a többi lány,

rájuk se hederítettél.

Szívem egyre szaporábban vert,

féltem, hogy valaki meghallja.

S az a valaki te voltál.

A karjaidba vontál.

Forró csókot adtál.

Az agyam kikapcsolt.

Ahogy rám néztél,

borzongás futott végig rajtam.

Tudtam, hogy végem,

mert beléd szerettem.

El se tudtam képzelni,

mégis igaz volt.

Ott voltál.

Engem akartál.

S akkor sem hagytál el,

amikor megkaptál.

A szívedben őrzöl.

A pillantásod elárulja,

mennyire szeretsz.

Az érintésed egyszerre forró s vigyázó.

Még most sem hiszem el.

Még most is velem vagy.

S ez annyira csodálatos.

Tudtam, hogy végem,

s ez örökké tart.

2016.11.25., péntek