Tudtam, hogy végem

A szívem kihagyott egy ritmust,

mikor megláttalak.

Ott álltál lazán,

a többiek itták a szavaid.

Felém néztél,

térdem remegett.

Tudtam, hogy végem,

de a szemed azúrkékségében elvesztem.

Ajkam megremegett,

sóhajom elhagyott.

Tudtam, hogy végem,

ahogy felém közeledtél.

Nem érdekelt a többi lány,

rájuk se hederítettél.

Szívem egyre szaporábban vert,

féltem, hogy valaki meghallja.

S az a valaki te voltál.

A karjaidba vontál.

Forró csókot adtál.

Az agyam kikapcsolt.

Ahogy rám néztél,

borzongás futott végig rajtam.

Tudtam, hogy végem,

mert beléd szerettem.

El se tudtam képzelni,

mégis igaz volt.

Ott voltál.

Engem akartál.

S akkor sem hagytál el,

amikor megkaptál.

A szívedben őrzöl.

A pillantásod elárulja,

mennyire szeretsz.

Az érintésed egyszerre forró s vigyázó.

Még most sem hiszem el.

Még most is velem vagy.

S ez annyira csodálatos.

Tudtam, hogy végem,

s ez örökké tart.

2016.11.25., péntek

Érzések és pillanatok

Rég elveszett boldogság.

Féltő-óvó gondoskodás.

Örömteli pillanatok.

Ámulatba ejtő érzések.

Csodálatos rímképek.

Leírhatatlan élmények.

2015.09.18.

Kiragadott emlékek 57. rész

Csodálatos éveket éltünk meg együtt,

s annak ellenére,

hogy a szerelem elmúlt,

a szeretet megmaradt,

s a barátságunk is töretlen maradt.

2012. szeptember 7.

péntek

Válogatott Verseim 6. rész

Találkozni veled minden nap,

felüdülés a számomra.

Belenézni gyönyörű szemeidbe,

csodálatos dolog.

Hallani a hangod,

felemelő érzés.

Ha véletlen hozzám érsz,

szívem pillangóként verdes.

Magamba szívni illatod,

maga a rejtély.

Titkos vágy,

ami ha eluralkodik rajtam,

kibírhatatlan.

De még így is van számomra remény.