Emlékszem

Emlékszem, mennyit vártam rád.

Szinte nevetséges és gyerekes.

Féltem, hogy elveszítelek.

Pedig sosem voltál az enyém.

Akárhányszor visszautasítottál, én kitartottam.

Évekig.

Aztán a rózsaszín köd elpárolgott, s egyedül a puszta valóság maradt.

Ma már másképp tennék dolgokat.

Nem várnék évekig.

Nem pazarolnám az időt.

Mennék tovább.

Nem néznék hátra.

Nem reménykednék.

Megtanultam, s tudom, hogy ugyanazokat a hibákat nem követném el.

2017.04.13., csütörtök

Tudtam, hogy végem

A szívem kihagyott egy ritmust,

mikor megláttalak.

Ott álltál lazán,

a többiek itták a szavaid.

Felém néztél,

térdem remegett.

Tudtam, hogy végem,

de a szemed azúrkékségében elvesztem.

Ajkam megremegett,

sóhajom elhagyott.

Tudtam, hogy végem,

ahogy felém közeledtél.

Nem érdekelt a többi lány,

rájuk se hederítettél.

Szívem egyre szaporábban vert,

féltem, hogy valaki meghallja.

S az a valaki te voltál.

A karjaidba vontál.

Forró csókot adtál.

Az agyam kikapcsolt.

Ahogy rám néztél,

borzongás futott végig rajtam.

Tudtam, hogy végem,

mert beléd szerettem.

El se tudtam képzelni,

mégis igaz volt.

Ott voltál.

Engem akartál.

S akkor sem hagytál el,

amikor megkaptál.

A szívedben őrzöl.

A pillantásod elárulja,

mennyire szeretsz.

Az érintésed egyszerre forró s vigyázó.

Még most sem hiszem el.

Még most is velem vagy.

S ez annyira csodálatos.

Tudtam, hogy végem,

s ez örökké tart.

2016.11.25., péntek

Christin Dor - Versek 12. rész

Neked énekelek minden éjjel,

neved hallatán újabb dalok születnek.

Olyan vagy, mint egy titkos múzsa.

Csak az enyém vagy mégsem tudsz róla.

***

Erőt vettem magamon, hogy megszólítsalak.

Féltem elfordulsz s visszautasítasz.

Helyette arcon csókoltál s ez meglepett.

Örültem neki, hogy ugyanúgy érzel felém.

***

Peregnek a percek s te nem jössz a megbeszélt időpontba.

Nem tudom mi történt veled,

elmentelek megkeresni.

Nem messze ott álltál előttem egy másik férfi karjaiban.

Szívem szakadt.

Lelkem keserűvé vált azon a napon.

Csak játszottál velem.