Nincs megállás

Nincs megállás

Egyik nap követi a másikat,

úgy múlnak,

mintha nem is lennének.

Éjjel s nappal.

Percek s órák.

Egyik nap itt.

Másik nap ott.

Mindig változik.

Elmúlik.

Tovatűnik.

Mindig jön az új.

Mindig történik valami.

Semmi sem ugyanolyan.

Még a lefekvés és a felkelés sem.

Mindig,

de mindig más.

Váltakozva múlik,

feltűnik.

Egymás után jönnek s mennek.

Nincs megállás

2012. november 4.

vasárnap

Christin Dor - Versek 12. rész

Neked énekelek minden éjjel,

neved hallatán újabb dalok születnek.

Olyan vagy, mint egy titkos múzsa.

Csak az enyém vagy mégsem tudsz róla.

***

Erőt vettem magamon, hogy megszólítsalak.

Féltem elfordulsz s visszautasítasz.

Helyette arcon csókoltál s ez meglepett.

Örültem neki, hogy ugyanúgy érzel felém.

***

Peregnek a percek s te nem jössz a megbeszélt időpontba.

Nem tudom mi történt veled,

elmentelek megkeresni.

Nem messze ott álltál előttem egy másik férfi karjaiban.

Szívem szakadt.

Lelkem keserűvé vált azon a napon.

Csak játszottál velem.

Időtlen Idő

Időtlen Idő

Múlnak a napok.

Telnek a hetek.

Peregnek a percek.

Az idő sosem áll meg.

Még egy pillanatra sem.

Bármennyire is szeretnéd az idő megállíthatatlan.

Mikor kezdődött el?

S mikor lesz vége?

Senki nem tudja.

Az egyetlen dolog, ami rejtély marad.

S ha egyszer feltalálják az időgépet?

Vajon az idő megengedné, hogy repüljünk benne?

Visszatérni a múltba, hogy helyre hozzunk dolgokat.

Elmenni a jövőbe, hogy felkészüljünk arra, ami vár minket.

Mindennek eljön az ideje.

Bárhová is megyünk az idő elkísér.

S mindig tart meglepetést.

Mert az idő végtelen, s benne élünk mi emberek.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 1.
Csütörtök