Régi verseim 23.

Egy más világ...

Suttogó hangok,

kíváncsi tekintetek.

Mélyről jövő érzés.

Dobbanó szívek.

Látom őket,

figyelem az utat.

Elérem azt...

Kitárul a kapu és én belépek.

Különös világ.

Csend és béke.

Fény és pompa.

Lebegek a térben.

Körülöttem boldog arcok,

nevető szemek,

mosolygós ajkak.

Felhők közt járva,

angyalok szállnak.

Engem néznek,

megszólítanak.

Velük szállok,

csillagok közt járok.

Látom a világot,

s fellélegzek.

Új s ismeretlen!

Én s az angyalok.

Fehérbe öltözve,

kitárt szárnyak,

végtelen idő,

végtelen tér...

Egy más világ!

Gondtalan élet.

Nincs fájdalom,

nincs keserű pillanat.

Egy más világ,

csend és béke.

Nekem ez is jó,

nekem ez való.

Egy más világ,

ahol nem vagy egyedül,

ahol nem kell félni,

ahol nem kell érezni.

Egy más világ!

Különös világ!

Lebegek a térben.

Egy más világ!

Új s ismeretlen!

Téged is vár!

Nincs megállás

Nincs megállás

Egyik nap követi a másikat,

úgy múlnak,

mintha nem is lennének.

Éjjel s nappal.

Percek s órák.

Egyik nap itt.

Másik nap ott.

Mindig változik.

Elmúlik.

Tovatűnik.

Mindig jön az új.

Mindig történik valami.

Semmi sem ugyanolyan.

Még a lefekvés és a felkelés sem.

Mindig,

de mindig más.

Váltakozva múlik,

feltűnik.

Egymás után jönnek s mennek.

Nincs megállás

2012. november 4.

vasárnap

Válogatott Verseim 13. rész

Édes álmok jönnek-mennek.

Feledésbe merülnek.

Te is köztük vagy azzal a kivétellel,

hogy könnyen jöttél, nehezen engedtelek.

De ez is elmúlt,

mégha nehéz is volt túltenni magam rajtad.

Újra kezdeni pedig értelmetlen volna.

Hisz már nélküled az életem jobbára egy új mederben van.