Érzelmek viharában 11. rész

Érzelmek viharában

Mit mondhatnék a szerelemről,

ha számomra is ismeretlen.

Az érzés,

ami megtéveszti az embert.

Amitől gondolkodni nem tud.

Amiért érdemes élni.

S amiért feláldozzuk önmagunkat.

Nincsenek szavak,

amivel körbe lehetne írni.

Ez az egyetlen érzés,

ami kiváltja a többit legyen az féltékenység vagy bánat.

S ha még nem szerettünk,

akkor a többit sem ismerhetjük.

De amint megérezzük,

amint beköltözik szívünkbe,

vele együtt a többi érzés is belopja magát.

S sokszor nem tudjuk melyik uralkodik rajtunk.

2014. január 13.

hétfő

Régi verseim 23.

Egy más világ...

Suttogó hangok,

kíváncsi tekintetek.

Mélyről jövő érzés.

Dobbanó szívek.

Látom őket,

figyelem az utat.

Elérem azt...

Kitárul a kapu és én belépek.

Különös világ.

Csend és béke.

Fény és pompa.

Lebegek a térben.

Körülöttem boldog arcok,

nevető szemek,

mosolygós ajkak.

Felhők közt járva,

angyalok szállnak.

Engem néznek,

megszólítanak.

Velük szállok,

csillagok közt járok.

Látom a világot,

s fellélegzek.

Új s ismeretlen!

Én s az angyalok.

Fehérbe öltözve,

kitárt szárnyak,

végtelen idő,

végtelen tér...

Egy más világ!

Gondtalan élet.

Nincs fájdalom,

nincs keserű pillanat.

Egy más világ,

csend és béke.

Nekem ez is jó,

nekem ez való.

Egy más világ,

ahol nem vagy egyedül,

ahol nem kell félni,

ahol nem kell érezni.

Egy más világ!

Különös világ!

Lebegek a térben.

Egy más világ!

Új s ismeretlen!

Téged is vár!

Régi verseim 6.

Telnek az évek,

nap napot követ.

Egybeolvad.

Határtalan.

Időtlen idők.

Örökös körforgásban élek.

Megálljt parancsolnék,

de nem lehet.

Tova tűnik minden,

ismeretlen vesz körül.

Keresem.

Kutatom.

S megtalállak téged.

Nem vagyok egyedül.

1000 év sem elég,

hogy veled lehessek.

1000 év múlhat még el,

örökké csak a tiéd leszek.

Gyere velem,

megmutatom az én életem.

Vér vérrel keveredik.

Enyém vagy örökre.

1000 év,

ennyi kell még.

1000 év öröklétbe zárva.

1000 év veled határtalan.

Örökké együtt.

Múlhatatlan.

1000 év sem elég,

hogy veled lehessek.

1000 év múlhat még el,

örökké csak a tiéd leszek.

Vér vérrel.

Test testtel.

Csókom csókoddal.

Örökké.

Kiragadott emlékek 37. rész

Ismeretlen számomra a boldogság,

még a titkát sem tudom.

Ismeretlen számomra a szerelem,

amely felperzseli lelkemet.

Ismeretlen az,

akire vágyom.

Vágyom valakire,

aki ismeretlen.

Mégis tudom,

hogy egyszer eljön és akkor semmi sem lesz ismeretlen.

2012. szeptember 6.

csütörtök

Szürke köd

Szürke köd 

Belül mardos a fájdalom.

A csontig hatoló.

Nehéz lélegezni.

A szívem összeszorul.

Hideg van.

Fázom.

Nem érzem a testem.

Hol vagyok?

Körülöttem szürke köd.

Kétségbeesetten keresem a kiutat.

Egyre sűrűbb.

Egyre fázom.

Hol vagyok?

Egyedül a néma éjszakában.

Egyedül a fájdalom magányában.

Sírni tudnék,

de könnyeim nem hullnak.

Mintha örök jégbe burkolóztak volna.

Egyedül vagyok.

Egy ismeretlen helyen.

Csak bolyongok a szürke ködben.

Ez lett a vége.

A fájdalom is enyhül.

Helyette üresség vegyül.

Kinyitom szemem.

Körülöttem szellemlények.

Mégsem vesznek észre.

Arcuk hófehér.

Vonásaik lágyak.

Bőrük hideggé válik érintésemre.

Hol vagyok?

Nem felelnek.

Nem is kérdeznek.

Létem örökre elveszett.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 6.

Kedd

Romantika és a titkok tárháza 3. rész

Romantika és a titkok tárháza

Love. Mindössze ennyi volt írva a papírra.

Egy idegen szó, melynek mély értéke van.

S valahányszor leírod csak növeled értékét.

Mert mindez a szívben él.

Három drágakövet foglaltál bele egyetlen gyűrűbe,

amely a végtelent jelképezi.

Három drágakő: jelen, múlt s jövő.

Hisz tudod örökké együtt lesztek az idők végezetéig.

Az egyik a bizalom jelképe.

A másik a hűség jelképe.

A harmadik a szerelem jelképe.

S ez így együtt a végtelenbe nyúlik.

Az örök időkre.

Mondd ki a nevét, akit szeretsz.

S a tiéd lesz.

Mondd ki ezerszer, ha kell.

S ő a tiéd lesz.

Mondd ki mennyire szereted.

S ő meg fogja hallani.

Mondd ki, s ő is ki fogja mondani.

Ó ismeretlen, miért vagy te kegyetlen?

Miért bántod azt ki szeret téged?

Nem hiszel benne?

Az igaz szavaiban?

Hűségesen vár rád minden nap.

Ó ismeretlen, miért nem vagy őszinte?

Miért titkolod érzéseid, amikor van kinek elmondani?

Nem hiszel benne?

Az igaz szívében?

Bizalommal fordul hozzád minden percben.

Ó ismeretlen, miért nem fogadod el?

Miért nem örülsz annak, hogy szeretnek téged?

Nem hiszel benne?

Az igaz szerelemben?

Szerelmesen néz rád még akkor is, ha nem vagy vele.