Szürke köd

Szürke köd 

Belül mardos a fájdalom.

A csontig hatoló.

Nehéz lélegezni.

A szívem összeszorul.

Hideg van.

Fázom.

Nem érzem a testem.

Hol vagyok?

Körülöttem szürke köd.

Kétségbeesetten keresem a kiutat.

Egyre sűrűbb.

Egyre fázom.

Hol vagyok?

Egyedül a néma éjszakában.

Egyedül a fájdalom magányában.

Sírni tudnék,

de könnyeim nem hullnak.

Mintha örök jégbe burkolóztak volna.

Egyedül vagyok.

Egy ismeretlen helyen.

Csak bolyongok a szürke ködben.

Ez lett a vége.

A fájdalom is enyhül.

Helyette üresség vegyül.

Kinyitom szemem.

Körülöttem szellemlények.

Mégsem vesznek észre.

Arcuk hófehér.

Vonásaik lágyak.

Bőrük hideggé válik érintésemre.

Hol vagyok?

Nem felelnek.

Nem is kérdeznek.

Létem örökre elveszett.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 6.

Kedd