Fifi

Fifi 

Éjszakánként könnyek hullnak szememből,

elmosódva előttem minden.

Emlékek közt járva lelkem egyre nehezebb.

A szívem is fáj.

Elvesztettem az egyetlen kincsem,

aki szivárvány volt életemben.

Miértekre keresem a választ,

pedig tudom,

hogy nem találok.

Elveszettnek érzem magam.

Nincs mellettem a barátom.

Azt remélem,

hogy odafenn az Örök Vadászmezőn vígan éli kis életét.

Örömben lubickolva kergetőzik.

Hempereg a friss fűben.

S néha-néha gondol rám,

s letekint hozzám.

Ha pedig újjászületne s találkozna velem,

harapjon meg úgy,

hogy meglátszódjon annak nyoma.

Mikor pedig rám tekint tudjam,

hogy ő az.

S én boldog leszek,

amiért kapott egy második életet.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök