A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fifi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fifi. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. augusztus 20., hétfő

Fifi emlékére

Fifi emlékére
2005. május 7. - 2011. augusztus 20.



Egy éve annak, hogy elmentél.

Elmentél egy gyönyörű helyre.

Az Örök Vadászmezőkre.

Ott játszol, szaladgálsz, elrejtőzöl a fűben.

Vigan csaholsz és nevetsz.

Hiányzol minden egyes nap.

Titokban sírok utánad, s azt kívánom bocsáss meg nekem,

amiért nem vigyáztam rád eléggé.

Magamnak nem tudok megbocsátani,

sem most, sem máskor.

Szeretlek, mindig, örökké.

Gondolok rád,

de a jó emlékek mindig könnyeket csalnak a szemembe.

Nehéz elfogadni,

hogy már nem vagy,

hogy nem ölelhetlek magamhoz,

hogy nem játszhatunk együtt,

hogy nem sétálhatunk,

hogy nem puszilázhatlak,

hogy nem tehetjük mindazt,

amit régen.

Hiányzol és Szeretlek.

Mindig a szívemben fogsz élni.

Nem feledlek soha téged.

Te vagy az én kis hercegnőm.

Várj rám türelmesen.

Egy nap úgy is találkozunk.

Szeretlek Fifi!!!


2012. augusztus 19.
vasárnap

2011. szeptember 20., kedd

Fifi


Fifi 



Egy igaz, hű barát vagy nekem.
Mindenki, aki csak ismer szeret téged.
Azok a pillanatok, melyeket adtál, szívünkben őrizzük tovább.
Te vagy az én kis hercegnőm!!!
Ezt tudhatod rég.
Soha senkit nem hívtam így.
Sok szeretetet adtál s kaptál.
Emlékeinkben őrizünk tovább.
Mindig velem leszel s én veled.
Soha egy pillanatra sem hagylak el.
Bármerre is járok te ott leszel velem.
Hűen őrizlek szívemben.
S ha egyszer találkozunk végtelen játszunk az angyalokkal.
Várj rám addig türelmesen.
Mert egy nap hidd el újra együtt leszünk.
Az én kis hercegnőm!!!

Szeretlek.

Mindig.

Örökre.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 6.
Kedd

2011. szeptember 5., hétfő

Fifi

Fifi 



Éjszakánként könnyek hullnak szememből,
elmosódva előttem minden.
Emlékek közt járva lelkem egyre nehezebb.
A szívem is fáj.
Elvesztettem az egyetlen kincsem,
aki szivárvány volt életemben.
Miértekre keresem a választ,
pedig tudom,
hogy nem találok.
Elveszettnek érzem magam.
Nincs mellettem a barátom.
Azt remélem,
hogy odafenn az Örök Vadászmezőn vígan éli kis életét.
Örömben lubickolva kergetőzik.
Hempereg a friss fűben.
S néha-néha gondol rám,
s letekint hozzám.
Ha pedig újjászületne s találkozna velem,
harapjon meg úgy,
hogy meglátszódjon annak nyoma.
Mikor pedig rám tekint tudjam,
hogy ő az.
S én boldog leszek,
amiért kapott egy második életet.




Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 1.
Csütörtök