Döntened kellett

Döntened kellett.

Szíved vagy az életed.

Kardodban az erő.

Lelkedben fájdalom.

Tomboló erők hada.

Vérben úszó forgatag.

Hittel vagy hit nélkül.

Harcban vagy harc nélkül.

Elesettként vagy bukottként.

Döntened kellett.

Szíved feláldozva, az életét választottad.

Kardodon saját véred.

Elveszejtetted lelked, hogy az övé megmeneküljön.

Mert hitted, hogy így kell történnie.

2021. január 23., szombat 18:04

Önmagad

Minden fájdalommal egyre erősebbé válsz.

Minden pofon után, csak előre nézel.

Minden kétségbeesett pillantással, csak pulzálod véred.

Minden ütés után a százszorosát adod vissza.

S mire kiharcolod önmagad, mindenki más felnéz rád vagy messzire elkerül.

2017.04.25., kedd

Tovább élsz

Minden érted mondott szó,

minden érted érzett szeretet,

minden érted érzett fájdalom lassan pergő homokszemek.

Emlék.

Ennyi maradtál.

Égi jelenség.

Mely utat mutat láthatatlan.

Minden, ami te voltál,

sosem múlik el.

Nem felejt az idő múltával sem.

Te tovább élsz azokban,

akik szívükbe zártak.

Te tovább élsz azokban,

kik tőled tanultak.

2016.01.11., hétfő

Kiragadott emlékek 89. rész

Minden, ami benned van a szemed tükrözi.

Legyen az fájdalom vagy szeretet mindig megmutatkozik.

Hiába is próbálod tagadni s elrejteni.

Én meglátom benned.

2012. november 2.

péntek

Christin Dor - Versek 4. rész

Lázas kutatás az emlékek ködében.

Téged kutatlak szerelmem.

Nem látom arcod,

melyen kedves mosoly húzódott.

Nem érzem kezed melegét,

mely simogatott engem.

Eltűntél az emlékekkel együtt,

mit őriztem rólad.

Pedig csak az agyam játszik velem,

hogy árnyéka legyek egykori önmagamnak.

***

Vágyom az érintésedre.

Szavaid simogató erejére.

Ölelésed hű melegére.

Csókod forró lüktetésére.

Vágyom rád,

amíg élek.

Tudom,

hogy egy nap a tied leszek.

***

Kiüvöltöm a világba a fájdalmam,

lelkem sajgó súlyát,

mely szívem préseli össze,

a te két kezed által.

Vak voltam,

hogy nem láttam.

Vak voltam,

mégis hittem.

Benned.

Válogatott Verseim 23. rész

Hallod a süvítő szelet?

Farkas üvölt az éjszakában.

Látod a Holdat vörös fátyolba burkolva?

Szerelme vérét ontották nemrég.

Érzed a fájdalmat, mi belehasít a szívbe?

Az ő fájdalmát érzed, miközben szíve gyászol.

Szürke köd

Szürke köd 

Belül mardos a fájdalom.

A csontig hatoló.

Nehéz lélegezni.

A szívem összeszorul.

Hideg van.

Fázom.

Nem érzem a testem.

Hol vagyok?

Körülöttem szürke köd.

Kétségbeesetten keresem a kiutat.

Egyre sűrűbb.

Egyre fázom.

Hol vagyok?

Egyedül a néma éjszakában.

Egyedül a fájdalom magányában.

Sírni tudnék,

de könnyeim nem hullnak.

Mintha örök jégbe burkolóztak volna.

Egyedül vagyok.

Egy ismeretlen helyen.

Csak bolyongok a szürke ködben.

Ez lett a vége.

A fájdalom is enyhül.

Helyette üresség vegyül.

Kinyitom szemem.

Körülöttem szellemlények.

Mégsem vesznek észre.

Arcuk hófehér.

Vonásaik lágyak.

Bőrük hideggé válik érintésemre.

Hol vagyok?

Nem felelnek.

Nem is kérdeznek.

Létem örökre elveszett.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 6.

Kedd

Múzsa

Múzsa

Nehezen találom a szavakat,

mióta a Múzsám eltávozott.

Ő volt az egyetlen,

aki felszínre hozta igaz énemet.

Egy ént, melyet régen elnyomva őriztem.

Egy ént, mely boldogabbá tette egész létemet.

A Múzsám elhagyott,

de bennem él minden emléke.

Érte írom soraim,

hogy továbbra is emlékezzek.

De az emlékek nehezek.

Fájók, mert már nincs velem.

Ő volt a mindenem.

Mégis elment.

De bármerre is járjon,

én egyszer megtalálom.

Mert tudom, hogy mi ketten újra találkozunk.

Mert ő valahol vár rám,

és én arra várok,

hogy eljussak hozzá.

Nem most.

Nem ma.

Valamikor egyszer biztosan.

De hogy mikor?

Azt majd eldönti a sors.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök

Christin Dor Versei - Szomorúság

Christin Dor Versei

-

Szomorúság

Ami véget ért nincs többé.

Ami megszűnt létezni nincs többé.

Ami elmúlt nem jöhet vissza már.

Ami nem is volt nem is lesz már.

***

Arcodra hullanak a tiszta esőcseppek.

S köztük ragyognak a hulló könnyek.

A szomorúság fénylik ennyire,

de az eső mossa el.

S ahogy egyre jobban hullanak a könnyek,

úgy esnek az esőcseppek.

Egybeolvadnak.

Megszűnnek.

Felszáradnak.

Tovatűnnek.

***

Minden nap téged látlak.

Szívem mégis szomorúan dobban.

Másvalaki az ki melletted van.

Másvalaki az, akit szeretsz.

Minden nap téged látlak.

Szívem mégis szomorúan dobban.

Elviselhetetlen, hogy titokban kell szeresselek.

Elviselhetetlen, hogy te másvalakit szeretsz.

***

Fénysugár voltál életemben.

De beborult az ég s a fényt is elnyelte.

A boldogság mi megvolt elmúlt.

Azóta is szürke minden,

nem törte át egyetlen fény sem.

***

Hol volt akkor, mikor szükséged volt rá?

Hol volt akkor, mikor vágytál rá?

Mindig kibúvót keresett.

S ha magyarázkodni kellett nem tett semmit.

Ha kérdőre vontad ő elutasítóan viselkedett.

Ha átölelted ő elhúzódott mellőled.

Mindent megtettél mégsem volt elég.

Ahogy egyre jobban eltávolodott tőled,

szíved mélységes fájdalommal telt meg.

Hiába akartál új esélyt adni neki,

már belefáradtál a szenvedésbe.

Így engedted el őt örökre.

Christin Dor Versei - Elmúlás

Christin Dor Versei

-

Elmúlás

Semmi sem töri meg jobban az embert,

mint az elmúlás jelenléte.

Szeretteink egyik napról a másikra eltűnnek.

Emlékeiket őrizzük,

míg élünk.

Az élet mégis egyre csak halad.

S mi magunk is megöregszünk.

***

Éjfél tájban hív a harangszó.

Búsan kondul a toronyban.

Fájdalom lepi el a szíveket.

Egy lélek ismét eltávozott.

Senki nem tudja hova,

hogy a mennybe vagy a pokolba.

Utolsó óráján a vén harangszó kísérte.

Ő tudja csak merre ment.

***

Mikor még gyermekként szaladgált,

önfeledt volt s védtelen.

Az életet ajándéknak fogta fel.

Nem foglalkozott mással csak a jelennel.

Boldog volt akkor is,

amikor elment.

***

Emlékek élnek benned a múltról.

Egy-egy pillanat mi örökre beléd vésődött.

Soha vissza nem térő dolgok,

mik egykor az életed része volt.

Volt, ami végül elmúlt.

S mindig újak lesznek a helyében.

***

Elment.

Örökre.

Búcsú nélkül.

Szomorú vagy.

Magányos.

Nélküle az élet is üres.

Feledni sem tudod.

Őt látod mindig.

Hangját hallod.

Esténként üres helyét bámulod az ágyon.

Minden nap csak egyre jobban hiányolod.

Gondolatok, melyekből versek fakadtak 2. rész

Hogy őszinte legyek,

nem akartalak megbántani,

mégis így történt.

De kár lenne bocsánatot kérnem,

mert ezen nem változtathatok.

S ahogy ismerlek nem hiszem,

hogy könnyen megbocsátanál nekem.

'♥´¯`*·.¸¸☆´¯`*·.¸¸♥

Az érzelmeid oly erősek iránta,

hogy magad sem tudod elhinni.

S ha elveszítenéd,

belehalnál a fájdalomba.

Ezért mindent megteszel,

hogy a kapcsolatotok hosszú életű legyen.

Belehalnál a fájdalomba,

ha nem így történne.

ღ°•.♥.•°ღ

Titkon érezted, hogy elveszíted.

Meglehet nem is gondoltál erre.

De szíved érzékeltette veled,

hogy valami nem stimmel.

Először úgy tettél,

mint aki nem vett észre semmit.

Csak később próbáltál ellene tenni.

De mire megtetted volna,

ő már elment, itt hagyott.

Te pedig zokogva próbáltad elfeledni őt.

SAJÁT VERSEIM!!! 4. RÉSZ

Elvesztetted kit szerettél,
ki fontos volt neked.
Nem gondoltad volna,
hogy ez is megtörténhet.
Minden percet együtt töltöttél vele,
s csak terveket szőttetek.
Csak egy pillanat volt az egész,
s ő már nem volt többé.
De neked egy örökké tartó fájdalom,
mely sosem szűnik már.

-------------------------------------------------------------

Megszülettél s felnőttél,
a világban éltél.
Lettél valaki, teltek az évek,
elszállt feletted az élet.
Családod lett, pénzed, házad,
gyermekeid köréd állnak.
Szerettél s téged is szerettek,
de eltávoztál s üres lett minden körülötted.

-------------------------------------------------------------------------

Azt mondják a halál fekete és sötét,
de mi van, ha egy fénylő valami.
Azt mondják, hogy a halál után nincs semmi,
de mi van, ha a lélek egy gyönyörű helyen lakozik.
Azt mondják, a lélek újjá fog születni,
de senki nem tudja mikor, s hogyan fogsz létezni.

----------------------------------------------------------------------

Arcodon könnycsepp,
szemedben szomorú fények.
Szíved sajog,
tested remeg.
A fájdalom keserű ízét érzed ajkadon,
de csak némán állsz az esőben.
Őt várod, percenként az órád bámulod,
látni kívánod, de arcát fátyol borítja.
Szólítod őt, de ő már nem válaszol.
Az eső mossa arcod, egybeolvad könnyeiddel.
A fájdalmad, s a szomorúság sosem múlik el.
Elkísér mindaddig, amíg újra nem találkozol vele,
de amint együtt lesztek,
a boldogság újra rád lel.

---------------------------------------------------

Millió csillag ragyog az égen,
millió könnycsepp érted hull le.
Milliószor mondtam szeretlek téged,
milliószor mondtad hagyjalak el.

---------------------------------------------------------------

Mikor arra gondolok, hogy velem lehetnél.
Mikor arra gondolok, együtt lehetnénk.
Elkap a szomorúság, mert mindez csak álom,
mert távol vagy tőlem, s már bánom.

Mikor megtehetném, hogy elmondom szeretlek.
Mikor megtehetném, hogy vallomást teszek.
Elkap a félelem, hogy visszautasítasz,
hogy elfordulsz tőlem.

Mikor álmomban téged látlak, arra vágyom,
hogy valósággá váljon.
Mikor álmomban téged látlak, ölellek, csókollak,
szívből imádlak.

Úgy akarlak téged,
úgy szeretnélek.
Átölelni téged,
egy örökkévalóság lenne.

Megérinteni az arcod,
csókolni ajkad,
fogni két kezed s együtt élni veled.
Mind csak egy álom.

--------------------------------------------------------------------------

Keresve kutatod, de nem leled,
fájdalom szövi át szívedet.
Bánatod egyre erősebb,
de reménykedsz a jövőben.

Keresve kutatod, de nem leled,
szükséged van az erődre.
Látni akarod még egyszer,
magadhoz láncolni örökre.