A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érintés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érintés. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 10., csütörtök

Éjjelem s nappalom

Éjjelem s nappalom csak a tied.
Minden örömöm s bánatom csak a tied.
A szerelem, mit érzek csak irántad érzem.
Éjjelem s nappalom nem múlik el nélküled.
Minden érintés s csók örökké élni fog bennem.
A szerelem, mit irántad érzek csak téged éltet.

2017.07.16., vasárnap

2016. január 18., hétfő

Mindenkinek van egy saját története

Mindenkinek van egy saját története a szerelemről,
a szenvedésről,
az örömről,
a bánatról,
a mosolyról,
mely megszépítette életünk,
a szavakról,
melyek megbántották életünk.
A szerelemről,
mely tűzörvényként hatolt be szívünkbe.
A szenvedésről,
mely sok fájdalmat szült.
Az örömről,
ami apró ajándékként hullott ölünkbe.
A bánatról,
mikor könnyeinket próbáltuk elrejteni.
A mosolyról,
mi hamis ábránd volt csupán.
A szavakról,
mi kedvesek voltak lelkünknek.
Az érintésről,
ami visszatartott vagy eltaszított minket.
A csókról,
mely égetett s sebzett egyszerre.
Az ölelésről,
mely szorított s elengedett.
A viszontlátásról,
mely összetört vagy boldoggá tett.
Mindenkinek van egy saját története,
ki hogyan élte meg,
mennyi emlékei lettek általa s gondol vissza a múltra.

2015.12.18., péntek

2014. augusztus 28., csütörtök

Égni a vágytól

Jéghideg tekintet figyel téged.
Rideg érintés érint téged.
Borzongás fut végig rajtad.
Jeges fuvallat árasztja el tested.
Minden egyes érintésnél megremegsz.
Tested vére lávaként kering.
Teljességgel fogadod őt.
S lassan ő maga is égni kezd a vágytól.


2014. augusztus 17.
vasárnap

2014. március 22., szombat

Mint a tündérmesékben...

Mint a tündérmesékben úgy találtunk egymásra.
Szerelmünk lángjai az égig csaptak.
Futva siettünk egymás elé,
szorosan átölelve a másikat.
Sosem éreztünk még hasonlót sem korábban.
Mindig együtt.
Egymásnak élve.
Egymást szeretve.
Teljességben.
Most viszont felnézve az égre,
a szellő simogatása kezednek érintése.
Suttogó hangodnak kedvessége.
Szerető szívednek lágysága.
Mind csak emlékeimben őrzöm tovább.


2014. március 22.
szombat

2012. július 5., csütörtök

Christin Dor - Versek 7. rész

Várlak téged.
Várom a napot, amikor eljössz értem.
Tudom, hogy így lesz.
A szíved nem engedi, hogy elmenj nélkülem.
Mikor elérsz engem megragadlak téged s együtt zuhanunk a mélybe.

***

Oly hatalmas a vágy , mi bennünk él.
Oly tüzes az érintés, mely egymás bőrét izzíti fel.
Oly csábító a csók, ami beborítja lényünk.
Oly fájdalmas, amikor elér a vég bennünk.

***

Perzsel a tekinteted.
Nincs hozzádillő szó.
Érintésed érzéki csáberő.
Vágyaink az egekig érnek.
Csak te és én.
Földöntúliság.
Menny vagy Pokol egyszerre is jöhet.
Veled bárhol elleszek.

Christin Dor - Versek 4. rész

Lázas kutatás az emlékek ködében.
Téged kutatlak szerelmem.
Nem látom arcod,
melyen kedves mosoly húzódott.
Nem érzem kezed melegét,
mely simogatott engem.
Eltűntél az emlékekkel együtt,
mit őriztem rólad.
Pedig csak az agyam játszik velem,
hogy árnyéka legyek egykori önmagamnak.

***

Vágyom az érintésedre.
Szavaid simogató erejére.
Ölelésed hű melegére.
Csókod forró lüktetésére.
Vágyom rád,
amíg élek.
Tudom,
hogy egy nap a tied leszek.

***

Kiüvöltöm a világba a fájdalmam,
lelkem sajgó súlyát,
mely szívem préseli össze,
a te két kezed által.
Vak voltam,
hogy nem láttam.
Vak voltam,
mégis hittem.
Benned.

2011. február 11., péntek

Szerelmetes versek 8. rész

Az ablakpárkányon ül egy búskomor királylány.
Hosszú szőke haját fésülgeti szaporán.
A messzeségbe bámul, mintha várna valakire.
Magányosan tengeti idejét a toronyszobában.
Várja azt, ki megmentője lehet sivár életétől.
Várja annak szerelmét, ki magával viszi kastélyába.
Hogy mikor fog beteljesülni vágya maga sem tudja,
de várni fog az idők végezetéig.

*§*

Élt hajdan egy gyönyörű rózsa.
Tiszta volt, mint télen a hópehely.
Finom volt, mint a legdrágább selyem.
Mindenkivel kedves volt s önzetlen.
Nem bántott meg soha senkit sem.
Élt hajdan egy gyönyörű rózsa.
Ében volt, mint a csillagtalan éjszaka.
Bársonyos volt, mint a legdrágább gyémánt.
Mindenkivel kedves volt s önzetlen.
Nem bántott meg soha senkit sem.
De a hópehely mindig beragyogta az éjszakát.
A legdrágább selymet felsebezte a legdrágább gyémánt.
A kedvesség és az önzetlenség átcsapott féltékeny önzésbe.
S így keletkezett a rubinvörös szikrázó szépség,
mely egyszerre gyönyörű s fájdalmas sokaság.

*§*

Ördögi tekintet,
gúnyos mosoly,
markáns arcvonal.
Ez jellemez téged.
Gaz csábító,
máskor hősies harcos.
Lovagi páncélod olykor mégis megsérül.
Mégis kit rejt az álarc?
Hirtelen felbukkansz,
egy pillanat alatt elillansz.
Nem vesztegeted az időd.
Csókkal s tőrrel dobálózol.
A női szívek többször sérülnek,
mint a férfi becsület.
De ezzel mit sem foglalkozol.
A magad ura vagy s ezt ki is mutatod.
Nem félsz a harctól,
nem futamodsz meg.
Sorsod régen te magad irányítod.
A végzetedet hajtod.

*§*

A képzelet játéka csupán,
hogy megjelentél előttem.
Mégis érzem illatod,
s megérintem bőröd.
Tényleg itt lennél velem?
Szemedbe nézek,
mosolyogva figyeled mozdulataim.
Megérintem ajkad,
s te forró csókkal köszöntesz.
Talán csak lázálom?
De amikor átölelsz s azt mondod szeretsz tudom,
hogy valóság mit álmodok.

*§*

Körbe-körbe táncot járva,
lebegek a szellő szárnyán.
Forog körülöttem a világ,
a szédülés határtalan.
Nem létezik semmi más csak a végtelen.
Határtalan boldogság mit érzek,
mint egy madár,
aki szabadon szárnyal.
Soha nem lesz vége.
*§*

Kőbe vésted szerelmed nevét,
ki elhagyott téged.
Kőbe vésted a szerelmet,
ami kettőtök között köttetett.

*§*

Papírra vetetted érzelmeid,
ezzel akartál a szeretett nőnek kedveskedni.
Titkon szereted s e szerelmet másképp nem tudtad a tudtára adni.
Gondolataid versbe tömörültek,
szavaid az igazat szólták.
De hiába vártad válaszát,
sosem érkezett.
Ha meglátott téged máshová tekintett.
Nem vette tudomásul,
hogy van,
aki szereti s királynőként bánik vele.
Tűzbe dobta leveled,
vele együtt jégbe borult a szíve.
Neked ennyi is elég volt,
hogy ne érezz többet iránta,
mint sajnálatot.

2010. november 4., csütörtök

Vegyes érzelmek II.

Rád találni nem könnyű,
mint egy suhanó árny,
messze elkerül.
Fagyos borzongás fut végig testemen,
percről percre egyre közelebb érezlek.
Simogatásod csak röpke szárnyalás,
de húsba mar fájdalmasan.
Neved sem tudom,
mintha nem is léteznél.
Ismeretlen vagy számomra,
de érintésed oly ismerős.
Különös mind, ami velünk történik,
különös az is, hogy soha nem vagy itt.
Csak a képzelet szült?
Vagy egy régi emlék?
Ki vagy te mondd,
ha nem az,
kire régóta várok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szerelmi háromszögbe csöppentél,
nem tudtál helyesen dönteni.
Mindkettőben megvan,
amire szükséged van.
Mindkettő a szíved rejtekében él.
S bár választani nem tudsz,
minden pillanatát élvezed,
hogy kettős életet élsz,
s ők vakon bíznak benned.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Beleszédülsz, annyira szereted őt.
Csókjaira vágysz ölelő karjaiban.
Megremegsz, ahogy hozzád ér.
S ő boldog, hogy melletted van.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Összhangban vagytok:
test, lélek s szív.
Örökre összefonódva az idők végezetéig.
Eme köteléket nem bonthatja fel semmi,
még ha meg is sérül,
sem szakad meg,
mert mindig együtt lesztek az idők végezetéig.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kevés volt mindaz, amit érte éreztél.
Szerelmed nem volt túl erős,
hogy megvédd.
Hiába az igyekezet,
számára kihűlt a szerelem.
Nem is maradt tovább az életedben.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Menekültem valami elől.
Sietve haladtam előre.
Nem emlékszem már ki vagy mi üldözött,
de minden erőmmel azon voltam,
hogy elszökjek előle.
Egyik percben még egy sötét,
félelmetes sikátoron át haladtam.
A másik percben egy hatalmas,
zöldellő rét bukkant fel előttem.
A félelem elszállt,
nyugalom szállta meg testem.
Ragyogó kék égbolton hófehér felhők tündököltek,
a mezőn pedig vadvirágok illatoztak.
Aztán megint jött egy furcsa érzés,
s hirtelen hátrafordultam.
Megtalált.- kiáltottam fel hangosan.
De még mielőtt elért volna,
egy nyíl fúródott beléje,
s a sötétség örökre eltűnt a szemem elől,
de a nyíl ott maradt a földbe fúródva.
Visszapillantottam a hátam mögé,
s akkor láttam meg őt.
Díszes ruhájában felfegyverkezve állt ott,
szemében csillogó ámde büszke fénnyel.
Ott állt s nem szólt semmit.
Megmentette életem anélkül,
hogy ismert volna,
majd megfordult s elindult egy ösvényen.
Nem ismertem őt,
s nem tudtam neki megköszönni,
de nyílvesszejét azóta is magamnál tartom,
s ezáltal erősebbé válok.
Azóta nem üldöz a sötétség árnya,
emlékeim csak a mezőt s a harcost őrzi.
A nyílvessző pedig a harcos lelkét.

**********************

Két gyönyörű szempár világított az éjszakában.
Az arca titokzatos volt a holdfényben.
Csak egy pillanatra láttam,
mégis belém ivódott egész lénye.
Csak egy pillantást vetett rám,
s tudta, hogy megadtam neki magam.
Kinyújtotta felém kezét s én remegve fogadtam el.
A következő percben már a vérem kellett.
Amint elvette jutalmát,
tovább állt.
De én még mindig látom őt valahol az éjszakában,
ahogy szeme megcsillan vad éhségét mutatva.

***************************

Borzongató érzés kerített hatalmába,
küzdeni sem tudtál olyannyira.
Ámulatba ejtett minden egyes érintése,
nem akartad, hogy elvesszen.
Még ha börtönbe is vetnének bujaságodért,
sem éreznél másképp.
Ő téged akar, te pedig őt,
s még a vasrácsok sem törhetik meg akaraterőd.
Az éjszaka leple alatt elszöktél vele,
hogy szabadon szerethesd.

****************************

Csodállak téged.
Pedig nem ismerlek.
Még egyszer sem találkoztunk.
Pedig jó lenne.
Messze élsz tőlem.
Mégis olyan, mintha itt lennél.
Mindig azt kívánom,
hogy lássalak téged.
Hallani a hangod,
oly megnyugtató.
Az érzések mi bennem élnek,
csak te rád várnak.
Tudom, hogy álom marad,
mire vágyom.
De reménykedni még szabad,
s nem adom fel,
amíg meg nem látlak.

*************************

Sok ezer virág száll a szélben.
Sok ezer szerelmes szív dobban egyszerre.
Szerelmes szavakat suttognak egymásnak.
Szerelmes sóhajok szállnak a magasba.
Minden percben egyre közelebb.
Minden pillanatban egyre erősebb.
Ez nem csak érzelmi fellángolás,
egy röpke szerelmes éjszaka.
Nem holmi játék,
mely érzelmek nélkül tör előre.
Nem is becsapás,
mely önmagunk megnyugtatásáról szól.
Tiszta érzelmek,
tiszta játszma,
ami az ellentétet is vonzza.
Egy örökké tartó áradat,
mely végtelen,
s nincs ennél szebb a világon.

********************************

Hazugság minden, amit mondanak.
Hazugság a létük is e világban.
Hazug szavak, hazug ígéretek,
amik nap, mint nap elhagyják ajkuk.
Hazug pillantások, mely hamisan fénylenek.
Nem kell a képmutatás,
nem kell a győzködés,
hisz sosem úgy lesz,
ahogy megígérték.
Saját maguknak is csak hazudni tudnak,
elhiszik mindazt, amit mondanak.
Nem tisztelik a másik érzését,
nem érdeklik vágyálmaik.
Mindig csak azt akarják,
ami nekik jó.
Nem elégszenek meg semmivel s senkivel.
Ezért sem tudnak megférni egy másik emberrel.
S ha meg is tudnának változni,
sosem lesz már olyan,
mint rég.
Mert a bizalom már a múlté.

2010. június 19., szombat

Nana vers

Ha csak egy ölelés, ha csak egy érintés,
minden apró mozzanat mely rád emlékeztet,
felcsillan a remény, hogy talán még egyszer megtehetem.

Ha csak egy percre is, ha csak némán álldogálva,
de ott lennék veled, szemem behunyva,
látni vélem belső fényedet.

Ha csak egy csók, ha néma szavak,
hagyják el ajkad, akkor is megérte,
rád várni egész életemben.