Tündérmese

Mikor elmentél mellettem,

majdnem elszédültem tőled.

Lábaim remegtek,

annyira nem mertem feléd mozdulni.

A hányinger kerülgetett,

hogy szó nem jött a számra.

Mikor belenéztél a szemembe,

féltem,

hogy menten összeesek.

Pironkodva néztem jobbra meg balra.

S te odajöttél hozzám,

szinte már elértél...

de csak a pincér tálcájáról fogtál meg egy pezsgős poharat.

2015.12.22.

Mint a tündérmesékben...

Mint a tündérmesékben úgy találtunk egymásra.

Szerelmünk lángjai az égig csaptak.

Futva siettünk egymás elé,

szorosan átölelve a másikat.

Sosem éreztünk még hasonlót sem korábban.

Mindig együtt.

Egymásnak élve.

Egymást szeretve.

Teljességben.

Most viszont felnézve az égre,

a szellő simogatása kezednek érintése.

Suttogó hangodnak kedvessége.

Szerető szívednek lágysága.

Mind csak emlékeimben őrzöm tovább.

2014. március 22.

szombat

Kiragadott emlékek 82. rész

Gyerekfejjel azt képzelted a világ egy tündérmese.

Hogy ami benne van, egy magad által megalkotott valóság.

De amelyben élsz az több, mint egy álom.

Rohanó, meg nem álló, zsúfolt, törékeny világ.

Ebben a világban élsz, de mindinkább elveszve benne, mert csak így lelsz békére.

2012. november 2.

péntek