Mint a tündérmesékben úgy találtunk egymásra.
Szerelmünk lángjai az égig csaptak.
Futva siettünk egymás elé,
szorosan átölelve a másikat.
Sosem éreztünk még hasonlót sem korábban.
Mindig együtt.
Egymásnak élve.
Egymást szeretve.
Teljességben.
Most viszont felnézve az égre,
a szellő simogatása kezednek érintése.
Suttogó hangodnak kedvessége.
Szerető szívednek lágysága.
Mind csak emlékeimben őrzöm tovább.
2014. március 22.
szombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése