Mindenben a szépet látod

Mindenben a szépet látod.

Túl tiszta a szíved, hogy meglásd a rosszat.

Szomorúság helyett mosolyogsz.

Könnyek helyett nevetsz.

Mindenben a szépet látod.

Még akkor is, ha tudod, mi a valóság.

Ha kell körbetáncolod a teret.

Ha kell hálát adsz.

Ha kell a fellegekben repülsz.

Ha kell csak ölelsz.

Túl tiszta a szíved, s ez az, amit senki nem vehet el tőled.

Christin Dor

2022. június 8., szerda 20:07 

Álmomban sem reméltem

Álmomban sem reméltem,

hogy szembejössz velem az utcán.

Hisz te egy sztár vagy,

én valaki a világban.

Mégis rám mosolyogtál.

S én ijedten néztem rád.

Nem tudtam, hogy mit kellene tennem.

Csak néztelek bambán.

Aztán halványan elmosolyodtam,

majd bólintottam egyet.

Látva, hogy sokan várnak rád,

csak némán figyeltelek.

Néha fel-felnéztél a sokaság fölött.

Rám kacsintottál.

Mosolyogtál.

S szívem vadul kalapált.

Mégis észben tartottam,

hogy te egy sztár vagy,

én valaki a világban,

aki nem ér fel hozzád.

De te hirtelen ott voltál előttem.

És én nem tudtam kinyögni egy értelmes szót sem.

Csak néztél, én is téged.

Úgy éreztem, el kell süllyednem ott menten.

De téged nem érdekelt a zavartságom,

a szemedben nem vadászösztön lobogott.

Azt hittem, én is egy leszek a sok közül,

de valaki lettem a világodban.

A valóságban és nem egy álomvilágban.

S akkor érzem igazán, amikor felébredve téged látlak meg először.

Ugyanaz a mosoly.

Ugyanaz a tekintet.

Beengedtél az életedbe,

hogy megmutathassam az enyémet.

És még mindig akarsz engem,

ahogyan én téged.

Tudjuk, hogy mi ketten egyek vagyunk ebben a világban.

Egy társ az életben.

Ami mindig hiányzott.

Ami nem hagyott nyugodni.

Most itt vagyunk egymásnak.

Itt leszünk a másiknak.

2019. november 28., csütörtök 21:39

Minden szavad hazugság

Minden szavad hazugság.

Mégis sokáig hittem benne.

Minden szavad hazugság.

Mégsem hallottam meg.

Szemfényvesztés voltál csupán.

A rideg, kietlen valóság.

Miért gondoltam másképp?

Szeretném tudni, de már hiába.

Már nem hiszem el szavaid.

Már nem hallom meg szavaid.

Már nem hiszek benned.

Már nem hallak téged.

Egyedül maradtál a hazugságaiddal.

2017.02.09., csütörtök

Kislányként...

Kislányként a herceged kerested.

Rózsaszín álomként indult.

Csalódások jöttek.

Lopva tekintettél előre,

hátha megleled.

Kislányként kastélyban éltél.

Rózsaszirmok szóródtak lábad elé.

Szerelmes szíved dala szólalt.

Csillogó tekinteted őt kereste.

Kislányként még nem tudtad,

hogy az álmok nem olyanok,

mint a valóság.

Kislányként úgy hitted,

egyetlen herceg létezik csupán,

ki szíved elragadja.

Megismerted a szerelmet.

Megismerted a csalódást.

Megismerted a szenvedélyt.

Megismerted a féltékenységet.

Úgy gondoltad,

az álombéli herceged sosem jön el,

hogy nem létezik,

csak a képzeleted része.

Amikor is megtörtént a csoda.

A herceg eljött érted.

Csakis érted.

Szíved felismerte őt.

S ő is téged.

2016.07.24., vasárnap

Még kell idő

Még kell... még kell idő, hogy feldolgozd.

Még mindig... még mindig fáj, hogy nincs veled.

Még fáj... még fáj, hogy elment oly hirtelen.

Még kell... még kell idő, hogy a sebek begyógyuljanak.

Még mindig... még mindig hiányzik neked.

Még fáj... még fáj az elvesztése.

Még kell idő.

Idő kell, hogy elfogadd a valóságot.

Még mindig fáj.

Fájó emléke örökre benned él.

Még nem tetted túl magad, s ezt ő is tudja.

Ezért egy angyalt küldött le hozzád,

aki hamarosan belép az életedbe.

Egy angyal, aki ismét boldogságot hoz életedbe.

2015.12.30.

Bárcsak közel engednél magadhoz

Miért mardosod szívem,

mikor tudom, hogy nem lehetek a tied?

Miért rejtesz rabul,

ha utána csak távoli kép vagy?

Miért jelensz meg álmomban,

ha a valóságban nem érinthetlek meg?

Miért akarom, hogy az enyém légy,

ha már másé a szíved?

Miért nem vagy velem?

Miért ez a fojtó érzés?

Bárcsak közel engednél magadhoz,

hogy megnyissam neked szívem.

2015.12.09., szerda

Vajon igazzá válhat?

Megrohamoznak olyan emlékek,

melyek meg sem történtek,

de mégis úgy érzem igazak s az enyémek.

Nem lidérces álom.

Nem is valóság.

De a valóságnál is szebb,

mert te is benne vagy.

Velem vagy.

Engem szeretsz,

s én téged.

Vajon igazzá válhat?

Igazából is együtt lehetünk vagy csak az álmomban?

2013. november 29.

péntek

Régi verseim 3.

Új idők

Új idők, változás,

belépés egy más világba.

Álomképek, ezernyi ragyogás,

felülmúlhatatlan érzés,

kell ennél más?

Előttem a jövő, hátam mögött a múlt,

előre tekintve, látom mi vár még rám.

Egyedül vagy barátokkal,

utamat járom.

Körbenézek a világban, mert...

Új idők, változás,

belépés egy más világba.

Álomképek, ezernyi ragyogás,

felülmúlhatatlan érzés,

kell ennél más?

Mint a forgószél, sebesen száguldunk előre.

Céljaink várnak a messzeségben.

Nem álom, hanem valóság,

csak előre... csak előre,

az élet minket vár!

Rajongás vagy szerelem?

Rajongás vagy szerelem?

Rajongás vagy szerelem?

Vagy mindkettő egyszerre?

Miért akarsz olyat, aki nem ismer, se nem látott téged?

Lehet, hogy szíve már foglalt, míg a tied másoknak szabad.

Miért a vágyálom?

S miért nem a valóság?

Talán, ha a kettő találkozna, rájönnél mi igaz valóban.

2013. március 5.

kedd

Kiragadott emlékek 82. rész

Gyerekfejjel azt képzelted a világ egy tündérmese.

Hogy ami benne van, egy magad által megalkotott valóság.

De amelyben élsz az több, mint egy álom.

Rohanó, meg nem álló, zsúfolt, törékeny világ.

Ebben a világban élsz, de mindinkább elveszve benne, mert csak így lelsz békére.

2012. november 2.

péntek



Álom és a valóság talaja

Álom és a valóság talaja 

Nehéz feledni.

Talán, mert nem is akarok.

Egy örök harc magammal.

Egy makacs szív,

mely az emlékek habjain él s azokat szeretné valóssággá formálni.

Egy tehetetlen ész,

mely hiába próbál nem tudja átformálni.

Csak néha-néha billenti helyre.

A szív még így is kitart.

S én már nem mindig tudom,

hogy az álom vagy a valóság talaján élek.

Egy gyönyörű, hófehérbe öltözött nő álldogál a szirten.

Kitárja ég felé karjait s várakozik.

A szél meglebbenti ruháját, mintha jelezné: itt az idő!

Ekkor rebben meg a ruha szalagjai, körülfonják a testet, majd ismét elengedik.

Hófehér pillangószárnyon megtörik a napfény.

Néhány szárnycsapás s a nő elrepül a messzeségbe.

A szirt alatt egy a vizen fodrozódó ruhafoszlányt találnak.

Bárki is volt a tenger némán magával sodorta.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 3.

Szombat

Érzelmek hullámain 3. rész

Érzelmek hullámain

 Elmondanád akkor is, hogy mit érzel iránta, ha ő nem szeret?

Kitárnád előtte titkaid, ha ő meg se hallja?

Szereted miközben fáj, hogy mással látod.

Szereted s közben reménykedve várod.

Hogy tudnám elhallgatni mit érzek irántad?

Amikor minden nap csak téged akarlak.

Hogy tudnám nem észrevenni, ha jelen vagy?

Amikor csak centik választanak el minket.

Hogy tudnám elérni, hogy szeress?

Amikor tudom, hogy már mást szeretsz.

Égek a vágytól, hogy veled lehessek.

Érezni akarlak, amíg lehet.

Beszélni veled mindenről.

Nevedet suttogni éjszakánként.

Égek a vágytól, hogy szerethesselek.

Érezni akarom a testedet.

Beszélni hozzád mikor alszol.

Hallani akarom a hangod.

S ha ez még nem lenne elég,

akkor egy élet is kevés.

Elképzelni, hogy veled vagyok olyan, mint a valóság.

Sétálni az utcákon.

Vacsorázni gyertyafényben.

Táncolni az éjszakában.

Szeretkezni a holdfényben.

Piknikezni a tengerparton.

Csónakázni a fénylő tavon.

Szinte magam előtt látom.

Ahogy megérintelek s te is engem.

Ahogy egymást ölelve szeretjük a másikat.

Ahogy csókban forrunk össze.

Ahogy éljük az életet egymás mellett.

Mind-mind csak álom,

mégis a legszebb mind közül.

Költeményeim!!! 5. rész

Álmodtam egy álmot,
te voltál benne.
Azt hittem csak álom,
mégis valóság lett belőle.