Némán

Mikor a sötétségben jársz,

én némán kísérlek téged.

Mikor egyedül akarsz lenni,

én némán hallgatom elfojtott szavaid.

Mikor csak nézel a messzeségbe,

én némán követem tekinteted.

Mikor úgy érzed senki sincs melletted,

én némán megfogom kezedet.

Mikor nem tudod merre menj tovább,

én némán megmutatom utadat.

Mikor nem tudod, hogy miként szeress,

én némán megérintem szívedet.

Mikor könnyeid folynak arcodon,

én némán letörlöm azokat.

Mikor rám tekintesz,

én némán figyellek téged.

Mert mindig veled vagyok.

2017.09.29., péntek

Bízom benne... de mégis meddig?

Csak fekszem némán a szobám árnyékában.

Behúzott függönyök.

Bezárt ablakok.

Légzésem felgyorsul,

amint rád gondolok.

Mióta elhagytál,

lelkem üres.

Könnyeimmel küszködöm,

s bízom,

hogy visszatérsz hozzám.

Bízom benned s szerelmünkben,

ami nem múlhatott el ilyen gyorsan.

Bízom benne,

hogy meggondolod magad.

S bár könyörgésnek tűnhet az egész,

nem vagyok hajlandó lemondani rólad.

De mégis meddig?

2015.12.19., szombat

Kiragadott emlékek 85. rész

Egy ártatlan csókkal kezdődött minden,

majd ahogy jött,

úgy el is múlt,

de az érzés folyton visszajár,

s csak azt a csókot várod.

Némán várod,

hogy újra megtörténjen,

s amikor már lemondanál róla,

újfent az életedbe tér vissza,

hogy örökre magával ragadjon.

2012. november 2.

péntek

Álom és a valóság talaja

Álom és a valóság talaja 

Nehéz feledni.

Talán, mert nem is akarok.

Egy örök harc magammal.

Egy makacs szív,

mely az emlékek habjain él s azokat szeretné valóssággá formálni.

Egy tehetetlen ész,

mely hiába próbál nem tudja átformálni.

Csak néha-néha billenti helyre.

A szív még így is kitart.

S én már nem mindig tudom,

hogy az álom vagy a valóság talaján élek.

Egy gyönyörű, hófehérbe öltözött nő álldogál a szirten.

Kitárja ég felé karjait s várakozik.

A szél meglebbenti ruháját, mintha jelezné: itt az idő!

Ekkor rebben meg a ruha szalagjai, körülfonják a testet, majd ismét elengedik.

Hófehér pillangószárnyon megtörik a napfény.

Néhány szárnycsapás s a nő elrepül a messzeségbe.

A szirt alatt egy a vizen fodrozódó ruhafoszlányt találnak.

Bárki is volt a tenger némán magával sodorta.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 3.

Szombat