Mindenben a szépet látod

Mindenben a szépet látod.

Túl tiszta a szíved, hogy meglásd a rosszat.

Szomorúság helyett mosolyogsz.

Könnyek helyett nevetsz.

Mindenben a szépet látod.

Még akkor is, ha tudod, mi a valóság.

Ha kell körbetáncolod a teret.

Ha kell hálát adsz.

Ha kell a fellegekben repülsz.

Ha kell csak ölelsz.

Túl tiszta a szíved, s ez az, amit senki nem vehet el tőled.

Christin Dor

2022. június 8., szerda 20:07 

Hová tűnt az a régi boldogság?

Hová tűnt az a régi boldogság?

Hová tűnt szerető kedvességed?

Miért él szomorúság egész lényedben?

Miért nem tudsz önfeledt szeretni s boldog lenni?

Miért tagadod meg önmagadtól mindazt,

amit más is megkap?

Miért búslakodsz,

amikor örülnöd kellene?

Élned az életed s nem figyelni a rosszra,

ami áthatja lelked.

2014. június 16.

hétfő

Szomorúság

Szomorúság

A szomorúság egyike azon érzéseknek,

mely nem múlik el könnyen.

A könnyek ugyan tisztára mossák,

de a nyoma ott marad a lélekben.

2012. november 6.

kedd

Christin Dor - Versek 14. rész

Halvány holdfényben látom szomorú könnyeid bezárva szemed mélyén.

Lelked sír hangtalanul.

Átölellek, hogy érezd nem vagy egyedül.

Hogy, amíg én vagyok számíthatsz rám bármi is történjék.

Nem hagylak elveszni.

Sírj, amíg lelked szomorúsága ki nem apad s újra befogadja a boldogságot, amit már én adok neked.

***

Hol van már az, akit régen szerettem?

Akinek szívem teljességét átadtam?

Akit hűen imádtam?

Hol van már az a szerelem, amit irántad éreztem?

Ami váratlanul tőrt be az életembe?

Amit sosem éreztem azelőtt?

Hol vagy, mondd és én utánad megyek!

Mindent helyrehozok.

Csak légy velem.

Csak az enyém.

Örökre.

Válogatott Verseim 4. rész

Érzed, amit érzek.

Érzed, ha nem vagyok veled.

Megérintesz, ha nem érintelek.

Megérintesz, amikor tudod szükségem van rád.

Életem egy része hozzád köthető.

Életem egy része míg élek a tiéd lesz.

Soha nem eresztelek, ha kéred is.

Soha nem eresztelek, féltőn őrizlek.

Nem engedem, hogy magányba temetkezz.

Nem engedem, hogy egy pillanatra is szomorúság nyomja lelked.

Míg élek veled leszek bánatban-örömben.

Míg élek veled leszek, nem hagylak elveszni sem.

Melody poems 5. rész

Könnycsepp homályosítja gyönyörű szemeid.

Szomorúság dalát énekli szíved.

Lelked a múlt fogságában raboskodva várja ítéletét.

Szerelmed kinek hűséget esküdtél elhagyott téged.

Megsebzett mikor szerelmed érte égett.

Elrabolta tőled az egyetlen reményed.

S most is ég benned e szerelem kiölhetetlen lángja.

Reményed, hogy egyszer visszakapod őt örökké elkísér.

Addig szíved örök rabláncban vívódik.

S e szerelem csak akkor múlik el, ha megöregedvén a halál ragad el.

Elmúlt szerelem

Elmúlt szerelem 

Tévedés volt azt képzelni,

hogy mást szeret a társad.

Hogy hűtlen hozzád.

Ha tudnád mennyire szeretett,

sosem gondoltál volna rosszra.

Késő.

Árván maradtál.

Ő elment,

de még utoljára azt mondta:

szeret s nem hibáztat,

de fáj neki,

hogy másnak hittél helyette.

Ő elment s a te szíved magányosan lüktet.

Visszasírod őt,

de már nem lehet.

Amikor feléjük tekintettél,

szomorúság öntött el,

de kitartottál s nem mutattad bánatod.

Elgondoltad milyen lenne,

ha te lehetnél mellette s ő átölelne szerelmesen.

De ez az idilli kép már csak az övék.

Ők ölelik át egymást.

Ők mondják a másiknak:

Szeretlek!

Ők azok,

akik egymásnak lettek teremtve.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 3.
Szombat 

300. bejegyzés!!!:)

Az igazat megvallva nem tudom, hogy hányan olvassátok a blogom, de remélem, hogy mindenkinek elnyertem valamelyest az érdeklődését. OneGirl-nek külön köszönet, hogy olvassa is, de kommenteket is fűz a verseimhez. A Múzsámnak is egy hatalmas köszönet, hogy ennyi saját ihletésű verssel megajándékozhatom azokat, akik olvassák a blogom. Persze mások versei is jelen vannak, mások idézetei is, akiket én magam is szeretek és tetszenek a műveik. Különböző érzéseket írtam le, amik bennem is megtalálhatók, persze némelyiket el-eltitkolom, de ez most mellékes. Pár éve, ha valaki azt mondta volna, hogy én márpedig verseket fogok írni és nemcsak olvasni vagy esetleg tanulni nem hittem volna neki. Szeretem az idézeteket és a verseket is egyaránt. De akkoriban nem igazán rajongtam értük, főleg ha meg is kellett tanulni azokat. Ugyanakkor valamiért a regényírás mellett egyszerűen kikényszerültek belőlem ezek a dolgok. Sehogyan sem tudtam leállítani még akkor sem, ha rövidke kis időre eltűnt a Múzsám, de amint úgy éreztem nem tudok többet írni visszatért és megint újult erővel fogtam neki a versírásnak. Néha azaz érzésem, hogy kihasználja az egyik gyengeségemet, amit nem akarok, de mégis megteszi és mindent papírra vetek, amit érzek, amire épp gondolok vagy egy-egy történetet kovácsolok belőle. Sokan feltehetik a kérdést, hogy miért írok különböző nyelveken, főleg angol és japán nyelveken, amit magam is bevallok, hogy igen sűrűn előfordul. Gondoltam ne csak itt belül az országban olvassák a verseim, hanem mindenhol. Hát azt nem tudom, hogy ez mennyire sikerült. Ugyanakkor ezzel is színesíteni akartam a blogom. Tény és való, hogy webfordító áll a rendelkezésemre, amit már a legelső alkalomkor is megírtam, de remélem nem nagy baj és hogy így is jók a versek. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy lehet nem mindegyik fordítás sikerült jól főleg a japán, hisz egyáltalán nem tudok japánul még ha szeretnék is megtanulni, persze még nem találtam erre megoldást, jobban mondva egy olyan iskolát, ahol ezt a nyelvet tanulhatnám. De mindennek eljön az ideje!!! Vagyis én így vagyok ezzel. Annyi minden lenne, amit szívem szerint csinálnék, írnék meg ilyenek. Azzal sem tudom, hogy mivel kezdjem és mivel folytassam. Az biztos, hogy amíg tehetem ez a blog és a többi is fennmarad és addig csinálom, amíg tudom. Én magam is meglepődtem, de ugyanakkor örülök is neki, hogy elérhettem a 300. bejegyzést, szinte fel sem foghatom. Több bejegyzés van ebben a blogban, mint a legelsőben, amibe a magam kis napjaimat írogatom le. Ott még csak a 180. bejegyzésnél tartok. De sebaj!!! Majd ezt is megoldom. Szóval jobbára most sem tudom, hogy mit írjak, mert már tényleg nem tudom, hogy miről írjak. Bár van most egy elhatározásom vagy jobban mondva egy ötletem, de ezt még nem mondom el. Legyen még titok. Majd később kiderül, amint lehet a tudtotokra adom. Nem rossz dolog az biztos. Bizonyára észrevettétek, hogy a legtöbb versem a szerelemről vagy annak elvesztéséről írtam. Hát mit is mondjak erre!!! Én is jobban szeretem az előbbi dolgot, mint az utóbbit és én is szeretném, ha minden szerelem örökkévaló lenne, de nagy igazság az is, hogy nem minden tejfel. De!!! Még mielőtt bárkinek is elrontanám a kedvét ezzel, így még utánaírom, hogy a szerelem lehet örök, gyönyörű és halhatatlan. Ehhez persze ketten kellenek, de mindig megtalálja az ember a maga társát, akit szerethet és a magáénak tudhat. Én magam még keresem és nem egy horoszkóp jelezte ma, hogy rám tör a szerelem, de eddig semmi sem történt. Hogy miért azt még nem tudom, de lehet csak eltévesztették a horoszkópot. De ez is lényegtelen!!! Hm... Szerintem nincsenek korlátok egy embernél miközben ír. Bár néha én is úgy érzem, hogy valami visszahúz, de mégis tolom előre azt a bizonyos akaraterőmet és végül kiforrja magát. A gond csak ott kezdődik, hogy mióta verseket írok a regényeimmel nem úgy tudok haladni. Úgy tűnik a lírai énem sokkal erősebbé vált az elmúlt időszakban. Bár már magam sem tudom, hogy mióta is írok verseket, annyi bizonyos talán, hogy azóta mióta elkezdtem művelni ezt a blogot. De akkoriban is csak az járt a fejemben, hogy mások híres költők verseit és idézeteit rakom fel. De mellettük hirtelen ott termettem én is. Még ha nem is vagyok sem leszek híres költőnő, akkor sem keseredek el. Ide leírogatom a gondolataimat és aztán majd lesz valahogy. Jaj nekem!!! Kattog az agyam, hogy még írjak-e vagy sem ide valamit, de azt hiszem csak a versek és a regényeim mondhatják el milyen a bennem lévő írói hajlam. Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek, aki idetéved, olvasgat néhányat aztán ennyi. Az biztos, hogy ennek örömére saját magamat is meglepem valamivel, dehogy mivel azt még én sem nagyon tudom. Biztos egy új verssel, de az is lehet, hogy mással.

Pusy.Sya.Kriszta

Szerelmetes versek 7. rész

Hallom a zongora édes dallamát.

Lágyan simogat.

Elringat, mint gyermeket anyja ölelő karja.

Magához vonz.

Ritmusa elvarázsol.

Elrepít messzi gondolatba.

Hallom a hegedű finom vonásait.

Örömként szárnyal.

Sejtelmes, mint egy titok a mélyben lapulva.

Magához vonz.

Ritmusa elvarázsol.

Elrepít messzi gondolatba.

Hallom a fuvola csilingelő hangját.

Finoman meghajol.

Selymes, mint egy suhogó anyag a testre simulva.

Magához vonz.

Ritmusa elvarázsol.

Elrepít messzi gondolatba.

Hallom a hárfa pengető remegését.

Csengetően kecsegtető.

Táncra perdít, mint az éji keringő a holdfényben.

Magához vonz.

Ritmusa elvarázsol.

Elrepít messzi gondolatba.

Hallom a cselló mély énekét.

Könnyedén átölel.

Nyugodt, mint a szunnyadó gyertyafény.

Magához vonz.

Ritmusa elvarázsol.

Elrepít messzi gondolatba.

Dallamuk egybeforr s beragyogja a napot.

Mosolyra húzódó ajkak s csillogó tekintetek.

Csak egy pillanatnak tűnik mégis megmarad.

Hallani vélik akkor is, ha már nyugovóra térnek.

*&*

Csókkal köszönt a napfény első sugara.

Csókkal üdvözöl az éjszaka első csillaga.

Megszámlálhatatlan csókok tengere,

mit szív rejt magába.

Megszámlálhatatlan érzés tombol,

mit lélek rejt magába.

S ha a csók eső vagy hó formájában simul arcodhoz,

forrón felmelegít s emlékeztet ő mindig veled van.

*&*

Sokszor sírtál utána,

a sebek nehezen gyógyulnak.

Mégis képes vagy mást szeretni,

hogy feledésbe merüljön ki szomorúsággal töltött el.

*&*

Telnek a lapok, a betűk egymás mellett sorakozva szavakká változnak.

Mégis úgy érzed még nem írtál le mindent.

Az érzelmek tombolnak benned, gondolatokká válnak s kezedet irányítva az üres helyek megtelnek.

A tinta még alig szárad meg újabb és újabb sorok égnek bele és nem tudod mikor hagyja abba.

Nem érdekel az sem, hogy ujjaid zsibbadásig lüktet a fájdalomtól.

Míg van mit írni kiírod magadból.

Nem hagysz hátra semmit.

S amikor tényleg végeztél örömmel nézed írásod, ahogy befedik a lap utolsó négyzetcentiméterét.

S amikor egy nap újra előveszed magad is meglepődsz mi mindent tudtál szavakba önteni anélkül, hogy hang hagyta volna el ajkad.

Mert ahogy mondják: a szó elszáll az írás megmarad.