Hallom a zongora édes dallamát.
Lágyan simogat.
Elringat, mint gyermeket anyja ölelő karja.
Magához vonz.
Ritmusa elvarázsol.
Elrepít messzi gondolatba.
Hallom a hegedű finom vonásait.
Örömként szárnyal.
Sejtelmes, mint egy titok a mélyben lapulva.
Magához vonz.
Ritmusa elvarázsol.
Elrepít messzi gondolatba.
Hallom a fuvola csilingelő hangját.
Finoman meghajol.
Selymes, mint egy suhogó anyag a testre simulva.
Magához vonz.
Ritmusa elvarázsol.
Elrepít messzi gondolatba.
Hallom a hárfa pengető remegését.
Csengetően kecsegtető.
Táncra perdít, mint az éji keringő a holdfényben.
Magához vonz.
Ritmusa elvarázsol.
Elrepít messzi gondolatba.
Hallom a cselló mély énekét.
Könnyedén átölel.
Nyugodt, mint a szunnyadó gyertyafény.
Magához vonz.
Ritmusa elvarázsol.
Elrepít messzi gondolatba.
Dallamuk egybeforr s beragyogja a napot.
Mosolyra húzódó ajkak s csillogó tekintetek.
Csak egy pillanatnak tűnik mégis megmarad.
Hallani vélik akkor is, ha már nyugovóra térnek.
*&*
Csókkal köszönt a napfény első sugara.
Csókkal üdvözöl az éjszaka első csillaga.
Megszámlálhatatlan csókok tengere,
mit szív rejt magába.
Megszámlálhatatlan érzés tombol,
mit lélek rejt magába.
S ha a csók eső vagy hó formájában simul arcodhoz,
forrón felmelegít s emlékeztet ő mindig veled van.
*&*
Sokszor sírtál utána,
a sebek nehezen gyógyulnak.
Mégis képes vagy mást szeretni,
hogy feledésbe merüljön ki szomorúsággal töltött el.
*&*
Telnek a lapok, a betűk egymás mellett sorakozva szavakká változnak.
Mégis úgy érzed még nem írtál le mindent.
Az érzelmek tombolnak benned, gondolatokká válnak s kezedet irányítva az üres helyek megtelnek.
A tinta még alig szárad meg újabb és újabb sorok égnek bele és nem tudod mikor hagyja abba.
Nem érdekel az sem, hogy ujjaid zsibbadásig lüktet a fájdalomtól.
Míg van mit írni kiírod magadból.
Nem hagysz hátra semmit.
S amikor tényleg végeztél örömmel nézed írásod, ahogy befedik a lap utolsó négyzetcentiméterét.
S amikor egy nap újra előveszed magad is meglepődsz mi mindent tudtál szavakba önteni anélkül, hogy hang hagyta volna el ajkad.
Mert ahogy mondják: a szó elszáll az írás megmarad.
