Nincsen már senkim sem

Nincsen már senkim sem

Nem vagyok egy jó ember,

de rossz sem.

Nem tettem nagy dolgokat,

talán ezután sem.

Mégis úgy érzem,

ennél egyedül már nem lehetek.

Mégis be kell látnom,

hogy nincsen már senkim sem.

2013. január 11.

péntek

Szerelem, nem szerelem

Szerelem, nem szerelem

A szerelem nem mindig alakul ki két ember között.

Mindig van valami,

ami akadályt szül.

S bármennyire is legyen erős az egyikük,

a szerelem lánca sosem fűzi össze a másikkal.

2012. november 5.

hétfő

Levelek 7. rész

Melody poems 8. rész

Oly bűnös a lélek, nincs ki eltemesse.

Pedig senki nem hullat már érte könnyet.

Senki nem törli le porát az emlékeknek.

Midőn az idő egyre csak a maga táncát járja.

A lélek egyre fáradtabb.

A világ egyre csak változik.

Számára mégis a változatlanság festményét tükrözi.

Egyetlen élő ember nem veszi már észre, hogy egy bolyongó lélek várakozik.

Várakozik, hogy végre eljusson arra a helyre, ahol a megváltást bocsátatik.

Miközben látja miként tűnnek el szerettei.

Őmaga haloványan, de éli röghöz kötött életét.

Örökké

Örökké 

  

Volt idő, amikor azt gondoltam örökké tart minden.

Mint a mesékben.

De be kellett látnom, hogy ez nem így van.

Mégis az ember szeretné azt hinni,

hogy az örökké nem csak egy szó,

amit kimondunk,

hanem amit át is élünk.

Én is ezt szeretném hinni.

Valahol talán tényleg létezik,

de addig nem teljesedik ki,

amíg azt nem látja megérdemeljük.

S akkor mi lesz,

ha eljön az örökké?

Mi fog akkor történni?

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök

Romantika és a titkok tárháza 2. rész

Romantika és a titkok tárháza

 Szerelmes levelek, melyeket sosem juttattál el.

Érzések, melyek mélyen a fiókban rejtőznek.

Látszólag minden rendben van.

Éled az életed.

De belül egyre csak keseregsz.

Szerelmes szavak, melyeket leírtál.

Melyeket iránta tápláltál.

Miért nem küldted el?

Miért hallgattál róla?

Csak egyre írta s írtad, míg végül mind csak titokban maradt.

Ezernyi felbontatlan levél, kinek címzettje még nem is sejtette érzéseid.

Talán féltél.

Talán nem is szeretted annyira.

Vagy csak vártál a megfelelő alkalomra.

S ahogy a fiók megtelt a sok szerelmes szavakkal, addig benned már csak az üresség maradt.

Sötét folyosón keresztül botorkálok.

A végén ott egy ajtó, kitárom.

A halvány gyertyafény mi beragyogja a szobát melegséggel tölt el.

 Orchidea illat lengi be.

A szoba közepén megterített asztal vár.

A baldachinos ágyon pedig te vársz rám.

Mosolyogva felém tartasz.

Megfogod kezem.

S én boldogan megyek veled.

 

Milliószor vallottad be mit érzel.

Milliószor mondtad azt szeretlek.

Milliószor kérted, hogy légy az enyém.

Míg végül örökre megesküdtetek.

Holtodiglan vagy azon is túl.

A szerelem el nem múl.

Örökkön örökké vagy még tovább.

Álombéli valóság.

Két szív, egyszerre dobban.

Két lélek, mely egy egész.

Se idő, se tér nem választja el.

Mert minden ember párban születik le.

Gondolatok, melyekből versek fakadtak 3. rész

Amikor megkérdezted tőle merre járt,

ő röviden hárított s tette a dolgát.

Napokig rágódtál azon,

vajon mit ronthattál el,

amikor ő végül közölte nem te vagy a hibás,

hanem ő.

Te megbocsátottál volna neki,

de ő csendben elhagyott,

mert nem bírta elviselni a fájdalmat.

Talán az idő helyrehozza a köztetek lévő űrt,

de talán már késő.

.•°´`°•.,˛¸.•

Elbúcsúztál tőle minden szó nélkül,

elmentél utadra szív nélkül.

Nem hagytad magára ezt ő is tudja,

csak épp az új találkozás bizonytalan.

*.•:*¨`*:•.*.•:*

Gondolatban csak ő jár a fejedben,

álmaidba visszajár hozzád szüntelen.

Őt akarod magadnak egy egész életre,

de nem tudod, hogy ő szeret-e téged.

๑۩۞۩๑

Ember vagy: szívvel és lélekkel megáldva.

Tudsz érezni, törődni, s szeretni.

De sokan próbára teszik valamelyik kincsed,

s te félsz, hogy egy nap megsebeznek.

Újabb költeményeim!!! 2. rész

A szerencse forgandó, s nem mindenki kapja meg.
A szerencsét keresni nem lehet.
Jön az magától, megérzi az ember.
De kihasználni csak kevesen teszik meg.
Én sem mindig vagyok a szerencse lánya.
De ha megtalál nem halasztom el soha.

Költeményeim!!! 1. rész

Ne mondja senki sem,
hogy bűnnel élni nem lehet.
Hogy a zord világból,
kijutni nem lehet.
Hogy lelkünk puszta léte
lassan megszűnik.
A test amely fogva tartotta,
hamuvá válik.
Mert bűnnel él minden ember,
s bűnnel hagyja el a világot is.