Mikor...

Mikor...

Mikor felkel a Nap,

s kisétálsz a fénybe,

ott látod őt tűzvörös fényben.

Mikor megfordul,

szeme parázslik,

kinyújtja kezét feléd.

Mikor szíved hevesen lüktet,

ő megérzi s mosolyog közben,

elérve téged átölel.

Mikor egymás szemébe pillantotok,

a szerelem köztetek fellobban,

túlhevül a szenvedélyben.

Mikor ajkad az övéhez ér,

kihagy a lélegzeted,

elveszett az oxigén.

Mikor búcsút intetek egymásnak,

nem kell sokáig várni,

mert eljő az éjszaka s vele együtt az ámulat.

2013. április 4.

csütörtök

Újabb költeményeim!!! 2. rész

A szerencse forgandó, s nem mindenki kapja meg.
A szerencsét keresni nem lehet.
Jön az magától, megérzi az ember.
De kihasználni csak kevesen teszik meg.
Én sem mindig vagyok a szerencse lánya.
De ha megtalál nem halasztom el soha.