Elég volt

Belefáradtál az örökös hazugságba.

Kimerít az ellenségeskedés.

Bekebelez a rosszindulat.

Ellehetetlenít mások pletykálkodása,

gúnyolódása,

a minden napos problémák hajkurászása.

S egyszer csak elég volt.

Mindaz, amit eddig tapasztaltál,

széttéped,

kitörlöd,

elásod,

érdektelenné válik számodra.

Ne törődj mások kíváncsiságával.

Ne foglalkozz a mindig felbukkanó múlttal.

Ne irigyelj olyanokat,

akikhez mindig mérted magad.

Engedd el a dolgokat.

Engedd el a rosszat.

Engedd be a jót.

S azzá válsz, ami mindig is szerettél volna lenni:

egy magabiztos,

sugárzó,

odaadó lény,

aki minden percben boldog s mosolyog.

2016.05.05., csütörtök

Mikor...

Mikor...

Mikor felkel a Nap,

s kisétálsz a fénybe,

ott látod őt tűzvörös fényben.

Mikor megfordul,

szeme parázslik,

kinyújtja kezét feléd.

Mikor szíved hevesen lüktet,

ő megérzi s mosolyog közben,

elérve téged átölel.

Mikor egymás szemébe pillantotok,

a szerelem köztetek fellobban,

túlhevül a szenvedélyben.

Mikor ajkad az övéhez ér,

kihagy a lélegzeted,

elveszett az oxigén.

Mikor búcsút intetek egymásnak,

nem kell sokáig várni,

mert eljő az éjszaka s vele együtt az ámulat.

2013. április 4.

csütörtök