Elég volt

Belefáradtál az örökös hazugságba.

Kimerít az ellenségeskedés.

Bekebelez a rosszindulat.

Ellehetetlenít mások pletykálkodása,

gúnyolódása,

a minden napos problémák hajkurászása.

S egyszer csak elég volt.

Mindaz, amit eddig tapasztaltál,

széttéped,

kitörlöd,

elásod,

érdektelenné válik számodra.

Ne törődj mások kíváncsiságával.

Ne foglalkozz a mindig felbukkanó múlttal.

Ne irigyelj olyanokat,

akikhez mindig mérted magad.

Engedd el a dolgokat.

Engedd el a rosszat.

Engedd be a jót.

S azzá válsz, ami mindig is szerettél volna lenni:

egy magabiztos,

sugárzó,

odaadó lény,

aki minden percben boldog s mosolyog.

2016.05.05., csütörtök

Melody poems 7. rész

Mily gyönyörű az ég, mely beragyogja a teret.

Színes mező tárul elénk, elfedve régi múltat.

Békében nyugszik lelkünk, fájdalmunk nyomtalan.

Egyszerű s tökéletes.

Sugárzó s fennkölt.

Oly csábító tünemény.

Hívogató.

Egyetlen.

A benne élő természet adta úr.

A benne megfogant áldás.

Minden mi vagyunk.

Minden, ami körülvesz bennünk él.

Minden a mi részünk.

S minden apróságot örökségünkén továbbadjuk.