Ne sírj

Ne sírj.

Ne hullasd könnyeid.

Ne fájjon szíved.

Ne szenvedj, mikor élhetsz is.

Ne sírj, mert nem érdemel könnyeket.

Ne hullasd könnyeid, mert úgy sem veszi észre.

Ne szenvedj, mikor ő boldog.

Keresd meg szíved másik felét, hidd el, megleled.

Ne sírj, csak nézz az égre.

Ne hullasd könnyeid, csak mosolyogj vidáman.

Ne fájjon szíved, hisz eljön érted a szerelem.

Ne szenvedj, mikor te magad is boldog lehetsz.

2017.10.30., hétfő

Kihunyt a régi fény

Kihunyt a régi fény.

Nem látom már.

Elveszett belőle minden, ami azelőtt éltette.

Hol van már az a boldog arckifejezés?

Hol van már azaz önfeledt életérzés?

Kihunyt a régi fény.

Eltűnt.

Sehol sem látni már.

Amíg élt, csak céltalanul.

Amíg érzett, tudta, hogy élt.

Feledésbe merült mindörökre.

2017.08.21., hétfő

Elég volt

Belefáradtál az örökös hazugságba.

Kimerít az ellenségeskedés.

Bekebelez a rosszindulat.

Ellehetetlenít mások pletykálkodása,

gúnyolódása,

a minden napos problémák hajkurászása.

S egyszer csak elég volt.

Mindaz, amit eddig tapasztaltál,

széttéped,

kitörlöd,

elásod,

érdektelenné válik számodra.

Ne törődj mások kíváncsiságával.

Ne foglalkozz a mindig felbukkanó múlttal.

Ne irigyelj olyanokat,

akikhez mindig mérted magad.

Engedd el a dolgokat.

Engedd el a rosszat.

Engedd be a jót.

S azzá válsz, ami mindig is szerettél volna lenni:

egy magabiztos,

sugárzó,

odaadó lény,

aki minden percben boldog s mosolyog.

2016.05.05., csütörtök

Díj 2011. december 24. - Egy hópehely élete

http://irokhaakarok.blogspot.com/2011/12/tintaba-martott-unnepi-hangulat_24.html

Egy hópehely élete címmel írtam egy kis történetet. Nagyon szépen köszönöm Szattinak, hogy az én történetemet is díjazta. Örülök neki, hisz ez az egyik legszebb karácsonyi ajándék, amit kaphattam.

Üdv: Christin Dor

Régóta vártam ama pillanatot, amikor megpillantom azt az aprócska fénysugarat, mely alagútként csalogat a külvilágba. Amely egyre csak növekszik, szélesedik, közelebb kerül... s végül apró társaimmal együtt egy pillanatig lebegünk a végtelenben. Még utoljára visszanéztem Felhőanyánkra, aki eddig vigyázta kicsiny létünk, most pedig szabadjára engedett, hogy megismerjük az általunk még oly ismeretlen világot.

A lebegés megszűnt létezni. Lassan elindultam lefelé a társaimmal együtt, akik szintén boldogan keringőztek a szélben. Éreztem, ahogy a szél irányítani akar s én hagytam, miközben körbe-körbe forogtam, tekintetemet végighordozva a távoli felhőkön át a csupasz messzeségig. Kíváncsi lettem mi lesz, ha leérek... egyáltalán mikor érek le?

Amikor letekintettem magam alatt egy ideig csak ürességet láttam, majd halvány pontok rajzolódtak ki. Kérdőn néztünk egymásra, hisz sosem láttunk még ilyet odafentről. A szél ekkor hullámzani kezdett körülöttünk s mindenki elszakadt párjától, testvéreitől. Nem értettem mi történhetett. Miért távolodok ennyire tőlük?

Bolyongtam. Néhol kisebb felhőkbe botlottam s nem győztem elnézést kérni tőlük, hogy felzavartam szendergő álmaikból. Végül ismét társaim között leltem magam s fellélegeztem, hogy nem tévedtem el, nem vagyok egymagam. A szél most alábbhagyott ugyan, de nem álltunk meg egy pillanatra sem. Egyre gyorsabban haladtam lefelé, mintha szárnyam születtek volna, vagy mint akit nagyon vonz valami. Azok a halvány pontok pedig egyre nagyobbakká váltak. Gyönyörű színbe öltözött valami felé vettem az utam. Az egész térségben mást se lehetett látni. Káprázatos fényáradatok különböző motívumokat alkottak, majd egyenként pislogni kezdtek, mintha csak nekem köszönnének. Én is feléjük integettem. Lélegzetvisszafojtva vártam a pillanatot, hogy elérjem eme csodás, szikrázó és vidám világot. Furcsa zajokra lettem figyelmes miközben ereszkedtem egyre lejjebb.

Felhőanyánk egyszer mesélte nekem s társaimnak, hogy a felhők alatt, ahol száraz talaj van élnek emberek, akik szeretnek minket kis pelyheket. S ekkor én magam is megpillantottam három kis emberi lényt, akik vidáman ugrándoztak a frissen lehullt hóban, nevetve várták, hogy megannyi hópihe feléjük szálljanak s beterítsék a földet, melyen végleg megpihentek. Kissé ódzkodtam, hisz még szerettem volna látni a világot. De azok a kék szemek nem hagyták, hogy ezt megtegyem. Piros pozsgás arcán apró mosoly húzódott s felém tartotta kis kezecskéjét. Öröm töltött el, hogy várnak rám. Hisz mindig is erre vágytam. Erre a megmagyarázhatatlan érzésre, ami mindvégig bennem élt.

Boldogan hullottam a finoman puha tenyérbe, mely sokkal melegebb volt, mint amire számítottam. Már nem éreztem a szél fagyos érintését. A kicsiny tenyér közelebb vitt azokhoz a ragyogóan kéklő szempárhoz. Annyira tiszta volt, hogy magamat láttam benne, s tudtam ez a perc felejthetetlen. Megérte várni erre a napra. Még ha rövid időre is, de érezhettem létem csodálatos varázsát, s látni, hogy valaki mosolyogva tekint rám, mint egy régi barátra, aki hazatért.

Titkos szerelem

A padláson járva kutattál egymagad,

míg rá nem leltél egy faragott ládikóra.

Benne összegyűjtött családi képek,

s messzeségből származó levelek.

Órák telnek,

s a történet egyre jobban kikerekedik.

Volt egy nő s egy férfi.

Szerelmük gyönyörű volt a naplementénél is.

Titokban írtak,

megvallották érzéseiket,

magányos óráikban egymás fényképét bámulták hosszasan.

Vágyakozásuk egyre erősödött,

míg nem egy napon a nő fogta magát s kis csomagjával az éj leple alatt elindult,

hogy titkos szerelmét a világnak kitárja.

Félúton volt,

mikor rablók elrabolták.

Napokig félelemben élt,

reszketett.

Tudta,

ha ki is szabadul,

már sosem lehet boldog.

Egy bordélyház pénzért megvette őt,

s a nő tudta,

hogy még azon az éjjelen élete örökre megváltozik.

Jött is az első kuncsaft,

aki sokat fizetett érte,

de már a szobáig nem jutott el élve.

A nőért eljött a szerelme,

aki hírét vette kedvese elrablásának,

s addig kutatott utána,

amíg meg nem találta.

Miután sikeresen kimenekítette szerelmét,

többé nem titkolták érzéseiket,

s amint összeházasodtak,

messze elhagyták otthonaikat,

hogy új életet kezdjenek.

2015. január 2., péntek

Kicsiny karácsonyi versek

Sűrű pelyhekben hullik a hó a városra.

Színes fények körbeölelik a hidakat.

Messze-messze elhallatszik a csengő hívó szava.

Angyalok varázslatos éneke csalogat.

 

Havas táj a csendes éjsötétben.

Csillagok fénye hullik alá.

A hatalmas tér közepén egy gyönyörűszép karácsonyfa áll.

Ajándékok színes halmaza körülötte.

 

***

 

Égő gyertyák világítanak sorra.

Mézédes illat terjeng a levegőben.

Szeretet és béke költözik a szívekbe.

Sütemények az ünnepi asztalon.

Ajándékozás a karácsonyfa körül.

 

Ölelés és ragyogás.

Gyerekzsivaj, kacagás.

Önfeledt örömteli várakozás.

Kutyák, macskák.

Boldog csaholás, nyávogás.

 

 

Mindenkinek Boldog Karácsonyt Kívánok!!!

Remélem, hogy mindenkinek teljesül az álma és a kívánsága!!!

Remélem, minden árva kutyusnak és cicának hamarosan lesz gazdija!!!


2014. december 17.



Keserű láz

Keserű láz

Keserű láz gyötri lelked.

Mélyen s kitartóan emészt téged.

Lelked sérült, vértől duzzad.

Szíved harcol, páncélzatlan.

Egykor boldog voltál.

Ma már befeléforduló.

Egykor mosolyogtál.

Mára már a tekinteted is megfakult.

2012. november 29.

csütörtök

Kiragadott emlékek 102. rész

Boldog lehettem volna melletted,

de nem engedted.

Okot sem mondtál,

hogy miért.

Egyszerűen kiléptél az életemből.

Sosem tértél vissza.

Hagytad,

hogy máshol találjam meg a boldogságot.

2012. november 3.

szombat

Kiragadott emlékek 84. rész

Minden,

ami valaha történt veled az életben,

úgy gondolod,

hogy átverés,

nem veled történik.

El akarsz futni a világ elől,

az emberek elől,

hogy ne lássanak.

Fogva tart valami téged,

amitől nem tudsz szabadulni.

De eljön valaki,

aki felszabadít,

s az életed akkor igazán boldog lesz.

2012. november 2.

péntek

Kiragadott emlékek 72. rész

Eltávozott egy lélek.

Oda, ahol a boldogság és a szeretet átöleli s ugyanúgy védelmezi.

Nincs egyedül.

De hiánya örökre a szívbe véste magát.

Az emlékekben örökké ott fog élni.

Az emlékek, amelyek szépek s boldog pillanatokat hordoznak,

de egyben szomorú is, mert hiányzik.

2012. november 2.

péntek

Boldog Mikulást Kívánok Mindenkinek!!!



Levelek 1. rész

Christin Dor Versei - Vágyódás

Christin Dor Versei

-

Vágyódás

Kisgyermekként mindent megkaptál,

amit akartál.

Irigykedve néztek mások,

de te akkor még nem is sejtetted.

S amikor nem kaptál meg azonnal valamit,

féltékenyen nézted azokat,

akik igen.

Akkor értetted meg,

hogy nem mindig teljesülhetnek vágyaid.

***

Mindig követeltél.

Mindig többet akartál.

Nem voltál elégedett.

Egyre csak halmozódtak vágyaid.

S addig mentél, amíg el nem érted.

***

Boldog vagy,

amikor megkapsz bármit.

Szomorú vagy,

amikor nem kapsz meg akármit.

Kérésed van rengeteg.

Csak győzd megvalósítani.

***

Egyetlen vágyad egy igaz szerelem.

Mi csupán a tied.

Egy szerelem, ami mindent elsöpör.

S vele együtt az, akit mindvégig szeretnél.

***

Vágyódni valami után,

amit nem érhetsz el.

Olyan mintha a messze csillagok felé nyúlnál.

Szinte elérhetetlen.

De ha erősen gondolsz rá,

megtörténhet a csoda,

hogy megkapod mit akartál.

***

Vágytam valakire,

aki elérhetetlen lett számomra.

Vágytam valakire,

aki nem lett az enyém soha.

Vágyok valakire,

aki messze van tőlem.

De most nem hagyom,

hogy vágyam ne teljesüljön be.

Gondolatok szerelemről és szeretetről 1. rész

Ég veled!

Mondtad már egy párszor.

De mindig visszatértél.

Magad sem tudod miért.

Keresel valamit, amit még nem leltél meg.

Néha nem tudod, hogy helyesen döntöttél-e.

Amikor pedig találkozol azokkal,

akik mindig melletted voltak,

boldog vagy mégis hontalan.

***

Sok ezer szót megtanultál már az életben.

De egyetlen egy szó létezik csak igazán neked.

Nemcsak kimondani, de érezni is lehet.

Ezért mondod mindig: szeretlek!

***

Féltve őrzöd a szerelmet,

mit adtak neked.

Féltve őrzöd annak nevét,

kit nagyon szeretsz.

Féltve őrzöd mindazt,

mit eddig csak reméltél.

Örökkön örökké,

amíg csak élsz.

***

Gondolatban veled vagyok.

Álmaidat én hozom.

Bármit megadok, amit csak kérsz.

Csak maradj mellettem örökké.

A szerelem lángjai 12. rész

Fáj az őszinte rideg vallomás,

ahogy szívedet fogva tartja.

Nem bírod elviselni  a kínt,

ahogy lelked marja.

Mi darabokra hullott,

újjá rakni nem tudod.

De még van remény,

hogy ismét boldog légy.

Szerelmetes versek 6. rész

Bánod, hogy szerettél?

Bánod, hogy éreztél?

Bánod, hogy megismerted?

Bánod, hogy megtörténtek dolgok?

Ha igen, akkor miért voltál vele?

~~*~~

Rabja voltam valakinek,

akit nagyon szerettem.

Rabja voltam a saját szívemnek.

Nem tudtam ellenállni.

El tudtam fogadni.

Mégsem tudtam megtartani bármennyire szerettem.

Rabja voltam az álomnak,

hogy mi ketten örökre együtt leszünk.

Hittem abban,

hogy semmi sem választhat el.

Rabja maradtam még akkor is,

hogy felébredtem.

~~*~~

Az első reggel nehéz volt nélküled.

Ide-oda forgolódtam nem tudtam még aludni sem.

Kerestem a válaszokat.

Kerestem a hibákat.

Ugyan válasz nélkül maradtam,

de hibát már nem keresek egyikünkben sem.

El kellett fogadnom,

hogy valami mégsem működhet.

~~*~~

Azt akarom, hogy ölelj szorosan.

A csillagok alatt keringőt járni.

Csókkal forrva össze örökké egymáséi lehessünk.

Azt akarom, hogy rám gondolj akkor,

ha nem vagyok veled.

Azt akarom, hogy szerelemből szeress.

Ég és Föld soha ne válasszon el.

Bármi történjék maradjunk meg egymásnak mindörökké.

~~*~~

Álmokat szőttél s sikeresen megélted.

Csodáltak s hittek benned.

Mégis a mosolygós arc szomorú lelket takar,

amit csak akkor engedtél ki,

mikor nem látott senki.

Elhitetted mindenkivel,

hogy boldog vagy.

Elhitetted magaddal is,

hogy ennél több nem kell neked.

Aztán valami mégis megtört benned,

s ennek véget akartál vetni.

De a kezed valaki megfogta s azt mondta:

maradj velem!

~~*~~

Szorosan fogtad a kezét,

azt hitted ezzel megvédheted mindentől.

Nem gondoltál bele,

hogy bezárva sokáig mégsem élhet.

S mire feleszméltél a kalitka ajtaja már nyitva állt előtte.

Maradásra nem tudtad bírni,

szabadságvágya mindennél többet ért.

Így ismerhette meg a világot s a körülötte lévőket.

Ő tudta igazán melyik ösvényen haladjon tovább.

~~*~~

Féltetted őt a világ zajától s inkább elzártad őt,

hogy ne essen bántódása.

Csupán annyi volt a kérése:

egyszer lássa a világot.

Megtagadtad tőle s ő azóta szökevényként éli életét.

~~*~~

Boldog gyermekkora hirtelen semmivé foszlott.

Idegen légkör vette őt körül.

Rosszindulatnak vélte a kapott szeretetet.

S inkább elmenekült, hogy egyedül éljen.

De bármerre is járt egyre magányosabbá vált.

Míg végül hazatalált.

Verseim a Múzsám által

Ragaszkodunk ahhoz, ami már nincs.

Egy fiúhoz, aki soha nem volt a mienk.

Egy szerelemhez, ami csak nekünk volt fontos.

Egy kötelékhez, ami sosem létezett.

Ragaszkodunk olyan emlékekhez, amelyek nélkül is meglennénk.

Ragaszkodunk egy álomhoz, ami elérhetetlenné válik.

Ragaszkodás az egész életünk,

egy személyhez,

egy tárgyhoz,

egy kimondatlan szóhoz,

s többre nem is vágyunk.

De a ragaszkodás egy sor új élményt veszejt el,

elfelejtünk élni,

nem tudjuk igazából kik vagyunk s félünk merészen dönteni.

Ragaszkodjunk valamihez, ami nem lehet a miénk?

Ragaszkodjunk valakihez, aki sosincs közel?

Ragaszkodjunk inkább ahhoz az egy élethez,

ami még tartogathat nekünk szépet.

Engedjük szabadjára lelkünk,

hogy ezután mindent megtehessünk.

Szárnyaljuk túl a fantázia birodalmát,

s éljük meg életünk minden napját.

Néha azon töprengtél mit is gondolt rólad,

mit érezhetett irántad.

Néha azon merengtél mit is mondott neked,

hogyan becézgetett.

Néha még mindig úgy vagy vele,

milyen lenne vele.

Együtt ünnepelnétek a karácsonyt,

egymáshoz bújva ülnétek a kandalló előtt s elnéznétek miként perzsel a szerelem lángja.

S amikor nem gondolsz rá,

ő ott terem előtted s átölel téged minden szeretetével.

Mert a karácsony a szeretet ünnepe,

s a ti szerelmetek még nem ért véget.

Egyetlen pillantás is elég volt,

hogy megbabonázd.

Egyetlen szó is elég volt,

hogy magadhoz csábítsd.

Egyetlen pillanat volt csupán,

s az ágyasoddá vált.

Részeg mámorban vetette oda magát,

s te minden percét kiélvezted.

Még fel sem ocsúdhatott,

te már is visszarántottad magadhoz,

s egy új táncot kezdtél vele.

Valóra vált álom,

amiért vele lehetsz.

Boldog vagy,

amiért ő a tied lehet.

Mikor vele vagy elfelejtesz mindent.

Szíved mélyéről tudod,

hogy szeret,

s ő viszont szeret téged.

Bárcsak mindig itt volnál,

ölelő karodba simulni hozzád.

Ajkadra csókot lehelni,

kitárni szívem érzéseit.

Csak veled foglalkozni,

amíg el nem jön a reggel,

hogy aztán újra várhassam az éjszaka varázsát.

Boldogtalan élsz,

szíved magányosan dobban.

Valaha szerettél,

de az érzések kihűltek iránta.

Azóta szüntelen keresed társad.

Ne félj, megleled.

Csak halld meg szíved szavát.

Ő megleli neked azt,

kire mindig is vágytál.

Csendben meghúzódtál,

őt nézed mikor meglátod.

Szemed ragyog,

szíved csordultig szerelemmel,

őt kívánod.

Mikor pedig megszólít,

kedvesen mosolyog,

a legjobb barátjának tart,

s ez neked örömöt okoz.

Mert tudod a barátság örökkön él,

s talán egy nap a szerelem lángja is felél.

Vegyes érzelmek - új ihletésű verseim 3. rész

Valahol azt gondoltam, hogy mi ketten újra együtt lehetünk.

Hogy a sors még összehoz minket, bárhol is legyünk.

De rá kellett jönnöm, hogy mindez szép álom marad.

Hittem abban, hogy még tudnálak szeretni,

hogy ha egy nap újra találkozunk,

minden másképp alakulhat.

Naiv vagyok, tudom.

S ennek mára vége.

Kiöltem magamból az utolsó érzést is.

Kiöltem, mert szeretni akarok,

de nem téged,

mert tudom veled boldog nem lehetek.