Csak mi ketten

A tekinteted még mindig elbűvöl.

Mikor rám nézel, arcomat elönti a pír.

Amikor átölelsz a jól ismert bizsergés felébred.

Szárnyalni is tudnék a boldogságtól.

Mikor táncba viszel, testünk önkéntelenül is összesimul.

Csak mi vagyunk, s olyankor a világ is a miénk.

Csak mi ketten.

Minden más megszűnik körülöttünk.

Egymásra nézve csak nevetünk.

S nevetünk.

2017.02.02., csütörtök

Tündérlány és kobold fiú

Az erdei tó jégkristályként ragyog a tiszta nemes holdfényben.

Egy gyönyörű tündérlány korcsolyázik meseszép égi ruhában.

Kecses mozgását lágy szellő kíséri.

Hópelyhek hullanak lassan keringőzve.

Megpillantja tündérlányt egy ifjú kobold,

ki még nem látott szebbet e világon.

Közelebb ment,

s szeme szinte káprázott.

Tündérlány észrevette őt,

szelíden rámosolygott,

nem félt tőle.

Kobold fiú visszamosolygott,

szíve csordultig megtelt szerelemmel,

amit azelőtt sosem ismert.

Tündérlány meghajolt előtte,

kobold fiú táncra kérve őt korcsolyáztak a csodás holdfényben.

Az éji állatok kíváncsian nézték,

miként bimbózik a szerelem közöttük.

Táncuk megmosolyogtatta őket.

A Koboldok és a Tündérek sorra megjelentek,

döbbenten nézték az ifjú szerelmeseket.

Tudták, hogy e két szívet elválasztani bűn lenne,

így fejet hajtottak szerelmüknek,

s így béke költözött a szívükbe.

2015.11.28., szombat

Melody poems 8. rész

Oly bűnös a lélek, nincs ki eltemesse.

Pedig senki nem hullat már érte könnyet.

Senki nem törli le porát az emlékeknek.

Midőn az idő egyre csak a maga táncát járja.

A lélek egyre fáradtabb.

A világ egyre csak változik.

Számára mégis a változatlanság festményét tükrözi.

Egyetlen élő ember nem veszi már észre, hogy egy bolyongó lélek várakozik.

Várakozik, hogy végre eljusson arra a helyre, ahol a megváltást bocsátatik.

Miközben látja miként tűnnek el szerettei.

Őmaga haloványan, de éli röghöz kötött életét.

Balett-táncos

Balett-táncos 

Egy gyönyörű balett-táncos áll középett,

virágos mező egyetlen szívében.

Karjai a magasban,

lábai táncra perdülnek.

Teste lassan eggyé válik a természet dalával.

Mindenki őt csodálja s nem értik arca miért szomorú.

Szeme üresen fénylik.

Szája mosolytalan.

Mint egy báb a szél mozgatja csupán.

Hiába gyűlnek köré az ifjak,

csak egy valakinek adja táncát.

Szíve egyetlen hercegének,

aki elment szerelmét magával víve.

Mindenki tudja mily szép párt alkottak,

de szerelmük bimbózó rózsa maradt.

S amikor befejezte táncát maga is elhagyta e gyönyörű világot.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 6.

Kedd

Verseim a Múzsám által

Ragaszkodunk ahhoz, ami már nincs.

Egy fiúhoz, aki soha nem volt a mienk.

Egy szerelemhez, ami csak nekünk volt fontos.

Egy kötelékhez, ami sosem létezett.

Ragaszkodunk olyan emlékekhez, amelyek nélkül is meglennénk.

Ragaszkodunk egy álomhoz, ami elérhetetlenné válik.

Ragaszkodás az egész életünk,

egy személyhez,

egy tárgyhoz,

egy kimondatlan szóhoz,

s többre nem is vágyunk.

De a ragaszkodás egy sor új élményt veszejt el,

elfelejtünk élni,

nem tudjuk igazából kik vagyunk s félünk merészen dönteni.

Ragaszkodjunk valamihez, ami nem lehet a miénk?

Ragaszkodjunk valakihez, aki sosincs közel?

Ragaszkodjunk inkább ahhoz az egy élethez,

ami még tartogathat nekünk szépet.

Engedjük szabadjára lelkünk,

hogy ezután mindent megtehessünk.

Szárnyaljuk túl a fantázia birodalmát,

s éljük meg életünk minden napját.

Néha azon töprengtél mit is gondolt rólad,

mit érezhetett irántad.

Néha azon merengtél mit is mondott neked,

hogyan becézgetett.

Néha még mindig úgy vagy vele,

milyen lenne vele.

Együtt ünnepelnétek a karácsonyt,

egymáshoz bújva ülnétek a kandalló előtt s elnéznétek miként perzsel a szerelem lángja.

S amikor nem gondolsz rá,

ő ott terem előtted s átölel téged minden szeretetével.

Mert a karácsony a szeretet ünnepe,

s a ti szerelmetek még nem ért véget.

Egyetlen pillantás is elég volt,

hogy megbabonázd.

Egyetlen szó is elég volt,

hogy magadhoz csábítsd.

Egyetlen pillanat volt csupán,

s az ágyasoddá vált.

Részeg mámorban vetette oda magát,

s te minden percét kiélvezted.

Még fel sem ocsúdhatott,

te már is visszarántottad magadhoz,

s egy új táncot kezdtél vele.

Valóra vált álom,

amiért vele lehetsz.

Boldog vagy,

amiért ő a tied lehet.

Mikor vele vagy elfelejtesz mindent.

Szíved mélyéről tudod,

hogy szeret,

s ő viszont szeret téged.

Bárcsak mindig itt volnál,

ölelő karodba simulni hozzád.

Ajkadra csókot lehelni,

kitárni szívem érzéseit.

Csak veled foglalkozni,

amíg el nem jön a reggel,

hogy aztán újra várhassam az éjszaka varázsát.

Boldogtalan élsz,

szíved magányosan dobban.

Valaha szerettél,

de az érzések kihűltek iránta.

Azóta szüntelen keresed társad.

Ne félj, megleled.

Csak halld meg szíved szavát.

Ő megleli neked azt,

kire mindig is vágytál.

Csendben meghúzódtál,

őt nézed mikor meglátod.

Szemed ragyog,

szíved csordultig szerelemmel,

őt kívánod.

Mikor pedig megszólít,

kedvesen mosolyog,

a legjobb barátjának tart,

s ez neked örömöt okoz.

Mert tudod a barátság örökkön él,

s talán egy nap a szerelem lángja is felél.

Újabb költeményeim!!! 4. rész

X-FAKTOR


Mindenki nagy izgalommal várta,
sok jelentkezőből jutottak be páran.
Voltak, akik lebőgtek,
voltak, akik örültek,
de mindenkinek megvolt az esélye.
Produkcióban nem volt hiány,
sok jó volt, ami teli talált.
A zsűri nézte, bólogatott,
de volt, amikor rohamot kapott.
A nézők fütyültek, tapsoltak,
ujjongtak, fújjongtak s nevettek nagyokat.
Mindenkihez fűztek kommentet,
de néha az igazság keményre sikeredett.
Valaki tűrte, valaki csalódott,
valaki örvendezett, de voltak,
akik megelégedve az egészet,
tépték szájukat hevesen.
A műsort a Vad Angyalok kezdték,
bár hangjukkal nem mentek sokra,
de tánctudásuk lenyűgözte még a zsűrit is.
S ha már az angyalok eljöttek,
a Hallelúja sem maradhatott el.
A zsűrit a frász kerülgette,
de Nikolas hangja visszahozta őket az életbe.
Kedvencem Eva Urbin a Magyar Arany Málna-díj győztese,
ki Észak-Közép-Dél Olaszországban is fellépett,
de hallani még nem hallottam egyszer sem.
Énektudása kecsegtető, ájuldoztam tőle,
de nálam még a zsűri is jobban elmerült benne.
Ugyan a szöveg rövidre sikeredett,
mert a nézők nem segítettek,
de revütáncával ezt is kiegészítette.
Versem itt most megszakad,
de még majd folytatom,
csak megvárom a szombatot.

Pillangótánc

Egyszer volt, hol nem volt.

Innen is túl, de az üveghegyen is túl,

hatalmas erdő vette kezdetét.

Se eleje, se vége.

Mérhetetlen lombos fák egymás mellett sorakoztak,

nagy falt képezve. Mit védenek ennyire?

Ahogy egyre beljebb haladunk, megláthatjuk mit rejt e messzi táj...

Nem messze hallani egy kis csörgedező patakot,

melyben vígan úszkálnak a halak, fényes kövek csillognak benne

és olyan tiszta, mint a kék ég.

Körülöttünk megannyi színes, illatos virág pompázik. A fák ágain csiripelnek a madarak.

Száll a nóta meg sem áll, hogy mindenki hallja.

Mókusok néznek le érdeklődve, bozontos farkincájukat legyezgetve, majd hírtelen tovább állnak. Bizonyára sok dolguk van.

Halk zene hallatszik valahol beljebb, csalogatva minket.

Ahogy egyre közelebb érünk célunk felé a zene elhalkul,

helyette víg dallam száll fel a magasba, és a madarak csendben hallgatják.

Majd ők is utánozva őket, csiripelni, fütyülni kezdenek. Szárnyaikkal verdesnek,

majd az ég felé szállva köröznek, táncolnak a víg dalra.

Mi is halljuk és kíváncsian szemlélgetünk. Ki lehet az, kinek hangja oly tiszta és lágy,

mintha selyem volna?

Ki lehet? Ki lehet?- csiripelnek a madarak.

Nosza nézzük meg!

Amint beléptünk az erdő birodalmába mi is meglepődtünk.

Sóhajtoztunk, meglepődtünk, mert amit láttunk mindenkit elkápráztatot.

Fejünk fölött apró, színes pillangók röpködtek. Keringtek körbe-körbe.

Szárnyuk szivárványport szórt a környező tájra, miközben édes dallamot dúdolgattak.

Figyeltük a pillangók táncát, mely rabul ejtett minket.

Mi is táncolni kezdtünk. Pördül-fordul az egész világ!

Így telt el kellemesen a nap. Nevettünk, táncoltunk, dalra fakadtunk.

A pillangókkal együtt szálltunk a magasba, hogy tovább folytassuk e táncot a teliholdas éjszakában.