2011. november 19., szombat

Melody poems 7. rész




Mily gyönyörű az ég, mely beragyogja a teret.
Színes mező tárul elénk, elfedve régi múltat.
Békében nyugszik lelkünk, fájdalmunk nyomtalan.
Egyszerű s tökéletes.
Sugárzó s fennkölt.
Oly csábító tünemény.
Hívogató.
Egyetlen.
A benne élő természet adta úr.
A benne megfogant áldás.
Minden mi vagyunk.
Minden, ami körülvesz bennünk él.
Minden a mi részünk.
S minden apróságot örökségünkén továbbadjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése