Az éj sötétjében felbukkan a telihold ragyogó fénye.
Arcodat látni vélem benne.
Mosolyod semmit sem változott mióta elmentél.
Halhatatlanná lettél.
Még hallom, ahogy azt mondod: szeretsz!
De már nem érezhetem közelséged.
A bánat egyre csak elemészt engem.
Könnyeim sem hullnak már érted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése