A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmentél. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: elmentél. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. február 28., péntek

Érzelmek viharában 24. rész

Érzelmek viharában


Kezdetben azt hitted csak barátként tekint rád,
de ahogy egyre közeledett feléd,
ráébredtél,
hogy többet érez annál,
mint amit mutat.
Próbáltad kerülni.
Próbáltál nem beszélni vele.
Érdektelenné váltál.
S ha csak felbukkant ott,
ahol te is voltál,
fogtad magad és elmentél.
Már a nevét sem ejtetted ki,
hogy így felejtsd el őt.
Ő viszont minden nap reménykedett,
hisz még ha érezte is,
hogy nem akarsz tőle semmit,
még a barátságodra szüksége lett volna.
Ám mindez elveszett.


2014. február 17.
hétfő

2013. október 22., kedd

Régi verseim 14.

Éjfél is elmúlt, te nem jöttél el.
Pereg az óra és nem vagy itt velem.
Nézem az órát, nézem az ajtót,
kérdem magamtól: hol vagy már?
Lehunyom szemem, de nem látom arcod.
Suttogok, de nem tudom a neved.
Mintha nem is lennél,
mintha itt sem volnál,
nem érezlek.
Hol vagy már? Miért nem jöttél?
Kínok között hagytál,
magányba taszítottál.
Hazaérve, látom a leveled az asztalon.
Csak egy üzenet, néhány sor s minden elmúlt.
Próbáltalak elérni, próbáltam helyrehozni,
elmentél, üres minden,
már nem vagy velem.
Lehunyom szemem, de nem látom arcod.
Suttogok, de nem tudom a neved.
Csak egy üzenet, néhány sor s minden elmúlt.
Kínok között hagytál,
magányba taszítottál.
Lehunyom szemem.
Suttogom neved.
Nem látom arcod.
Nem hallom hangod.
Már nem vagy velem.

2011. november 19., szombat

Melody poems 13. rész




Az éj sötétjében felbukkan a telihold ragyogó fénye.
Arcodat látni vélem benne.
Mosolyod semmit sem változott mióta elmentél.
Halhatatlanná lettél.
Még hallom, ahogy azt mondod: szeretsz!
De már nem érezhetem közelséged.
A bánat egyre csak elemészt engem.
Könnyeim sem hullnak már érted.

2011. szeptember 5., hétfő

Ha újra velem lennél...

Ha újra velem lennél... 



Ha behunyom szemem látni véllek.
Nem mentél el.
De amint kinyitom szemem sehol se vagy.
Elmentél, csak én maradtam.
Megannyi emlékem van rólad.
De kívánságom csak egy.
Légy megint velem!


Minden egyes sarok, apró hely rád emlékeztet.
Minden mozdulatod, szösszenésed tele volt élettel.
S most bármerre nézek ezek már nincsenek.
Eltűntek veled együtt.
Eltűntek veled.



Bármit is kérek, sosem teljesül.
Még a lehetetlen sem.
Pedig nem sokat kérek.
Térj vissza hozzám, te nem mehettél el!
Sok mindent terveztem veled.
S mindez felborult mikor elmentél.
Te voltál az egyetlen mentsváram ebben a világban.
S mindez szertefoszlott, mert már nem vagy velem.
Mindent megadnék azért, hogy újra velem légy!



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 1.
Csütörtök

Hiányzol

Hiányzol 



Féltve őriztelek.
Mégis elmentél.
Magamra hagytál.
Egyedül.
A napjaim is szürkék.
Nem hibáztatlak.
Nem tehetsz róla.
Szeretted az életet.
Szerettél mindent,
ami benne van.
Talán még engem is.
Nem várom,
hogy bocsáss meg.
De várj rám addig,
amíg oda nem érek.
Mert én várok rád minden nap azt remélve,
hogy visszatérsz hozzám,
s ugyanúgy leszünk,
mint rég.
Csak te és én.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 1.
Csütörtök

2011. február 24., csütörtök

Gondolatok szerelemről és szeretetről 6. rész


Csendre vágytál, elmentél.
Senki sem tudta miért.
Hisz az életed boldogan telt.
Szerelmet kerestél, megtaláltad.
Senki sem tudta ki az.
Hisz mindvégig titokban tartottad.
Az idő múlt, te reméltél.
Féltél elmondani.
Bíztál abban, hogy ő is így érez.
Az idő telt, s ő férjhez ment.
Szíved árván maradt, magányos lett.
Elmentél, mert nem tudtál együtt élni a gondolattal,
hogy ő mást szerethet.
Elmentél, hogy valahol máshol rád találjon a szerelem.




Bizonytalan voltál az érzéseiben.
Féltékeny voltál minden lépésére.
Nem tudtad megállni, hogy ne kövesd.
Nem tudtad megállni, hogy ne szenvedj.
Ő mindvégig hűséges volt hozzád, szeretett téged.
De ezt már nem vetted észre.
Így ölted ki belőle a szerelmet, amit érted érzett.



Telik az idő egyre jobban.
Szaladnak az évek őrült iramban.
Az egyik percben ez történt,
a másikban már más.
Követni is nehéz,
mindig jön a változás.
Amikor fiatal az élet arról ábrándozik,
mikor lesz már felnőtt.
Amikor idős az élet arról panaszkodik,
hová tűntek a gyermekévek.
Születnek s halnak.
Történnek dolgok s valami véget ér.
De ha mindez nem lenne,
unalmas lenne az élet.
S aki éli az életet,
annak semmi gondja nem lehet.




Mondanám, hogy olyan vagy nekem, mint az élet.
De az élet rövid s én örökké szeretnélek.