Mint egy kísértet

Utamat jártam a világban,

hogy elfelejtselek téged.

De bármerre mentem,

mindig ott voltál velem.

Nem könnyű feledni arcod,

szemed,

mosolyod.

Lényed örökké velem lehet,

mint egy kísértet.

2016.06.07., kedd

Érzelmek viharában 25. rész

Érzelmek viharában

Amint fel kel a Nap,

arcod is felderül.

Mosolyod,

mint a szivárvány.

Nevetésed,

mint egy énekesmadár.

Minden percet úgy töltesz,

hogy boldogságod arannyá válhatna.

Nem vesztegetsz el semmit az idődből,

mert számodra nincs is idő.

2014. február 17.

hétfő

Régi verseim 14.

Éjfél is elmúlt, te nem jöttél el.

Pereg az óra és nem vagy itt velem.

Nézem az órát, nézem az ajtót,

kérdem magamtól: hol vagy már?

Lehunyom szemem, de nem látom arcod.

Suttogok, de nem tudom a neved.

Mintha nem is lennél,

mintha itt sem volnál,

nem érezlek.

Hol vagy már? Miért nem jöttél?

Kínok között hagytál,

magányba taszítottál.

Hazaérve, látom a leveled az asztalon.

Csak egy üzenet, néhány sor s minden elmúlt.

Próbáltalak elérni, próbáltam helyrehozni,

elmentél, üres minden,

már nem vagy velem.

Lehunyom szemem, de nem látom arcod.

Suttogok, de nem tudom a neved.

Csak egy üzenet, néhány sor s minden elmúlt.

Kínok között hagytál,

magányba taszítottál.

Lehunyom szemem.

Suttogom neved.

Nem látom arcod.

Nem hallom hangod.

Már nem vagy velem.