A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kínok között. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kínok között. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. október 22., kedd

Régi verseim 14.

Éjfél is elmúlt, te nem jöttél el.
Pereg az óra és nem vagy itt velem.
Nézem az órát, nézem az ajtót,
kérdem magamtól: hol vagy már?
Lehunyom szemem, de nem látom arcod.
Suttogok, de nem tudom a neved.
Mintha nem is lennél,
mintha itt sem volnál,
nem érezlek.
Hol vagy már? Miért nem jöttél?
Kínok között hagytál,
magányba taszítottál.
Hazaérve, látom a leveled az asztalon.
Csak egy üzenet, néhány sor s minden elmúlt.
Próbáltalak elérni, próbáltam helyrehozni,
elmentél, üres minden,
már nem vagy velem.
Lehunyom szemem, de nem látom arcod.
Suttogok, de nem tudom a neved.
Csak egy üzenet, néhány sor s minden elmúlt.
Kínok között hagytál,
magányba taszítottál.
Lehunyom szemem.
Suttogom neved.
Nem látom arcod.
Nem hallom hangod.
Már nem vagy velem.

2011. július 23., szombat

Christin Dor vegyes születésű versei 23. rész


XXIII. Fejezet

Kínok között


Tán örülnöm kellene, hogy akit szeretek mást szeret?
Hagynom kellene, hogy az övé legyen?
Önzetlenül átadjam riválisomnak?
De akkor velem mi lesz?
Kié lesz a szívem?
Ha nincs mellettem én már nem is létezem.
Árnyék leszek.
Egy névtelen.
Nem küzdeni szerelméért?
Hát milyen férfi az ilyen?
Hogy nézzek tükörbe, ha elengedem?
Mert én csak is őt szeretem.
Akkor meg miért nem vallom be nyíltan?
Félnék?
Már most nem bírom ezt a kínt.
Miért ő s miért nem én?
Talán én nem szeretem eléggé?
Hisz álmaimban is velem van.
Akkor a valóságban miért vagyok egymagam?
Amikor rám tekint, mintha kérne tőlem valamit.
Amikor szavai hozzám szólnak, mintha belül égetnének.
Amikor ajkát kívánom, mintha bűnös lelkem lenne.
Miért ez a kín, ha a szív szerelmes?