XXIII. Fejezet
Kínok között
Tán örülnöm kellene, hogy akit szeretek mást szeret?
Hagynom kellene, hogy az övé legyen?
Önzetlenül átadjam riválisomnak?
De akkor velem mi lesz?
Kié lesz a szívem?
Ha nincs mellettem én már nem is létezem.
Árnyék leszek.
Egy névtelen.
Nem küzdeni szerelméért?
Hát milyen férfi az ilyen?
Hogy nézzek tükörbe, ha elengedem?
Mert én csak is őt szeretem.
Akkor meg miért nem vallom be nyíltan?
Félnék?
Már most nem bírom ezt a kínt.
Miért ő s miért nem én?
Talán én nem szeretem eléggé?
Hisz álmaimban is velem van.
Akkor a valóságban miért vagyok egymagam?
Amikor rám tekint, mintha kérne tőlem valamit.
Amikor szavai hozzám szólnak, mintha belül égetnének.
Amikor ajkát kívánom, mintha bűnös lelkem lenne.
Miért ez a kín, ha a szív szerelmes?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése