XXVIII. Fejezet
Cápamese
Szelíd, mint az ibolya.
Kedves, mint a réticsiga.
Ártatlan, mint a ma született bárány.
Szép fehér a fogsora.
Siklik a víz alatt.
Néha azt hiszi, hogy teknős vagy.
Sokszor még össze is gyűlnek.
Szeretik a véredet.
Mesék s filmek főszerepét kapja.
Huncut s komoly tétjei vannak.
Van is egy hirhedt zenéje.
Aki tudja mi az, tudja miről beszélek.
Cseresznyevirág
Minden tavasz idején virágzik.
Gyönyörű, apró, selyem virágszirmok.
Az ember szeme hosszan elnézegeti.
Nem tudja levenni róla tekintetét.
Ha szél lebben a szirmok is megindulnak.
Siklanak a szélben.
A kezedhez érnek.
Hívogatnak.
Táncolnak neked.
S te minden nap örülsz, mosolyogsz, amikor láthatod mindet.
Oroszlánmese
Dús sörénye vígan lobog a szélben.
Királyi testtartása mindenkit térdre kényszerít.
A falkában ő az egyetlen vezér.
Ha kell betolakodók ellen védi meg.
Csapatban vadászik.
Lapul.
Les.
Kiszemel s támad.
Jaj neked, ha elkap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése