IV. Fejezet
Vágy
Lágy csók érinti tarkód,
lágy cirógatással érintik tested.
Lágyan suttogják füledbe:
szeretlek kedvesem!
Lágyan harapdálni kezd.
Lágyan kényezteti bőröd,
szemével figyeli rezdüléseid,
mosolyog,
amikor összerezzensz,
vágya sóhajokba tör ki.
Téged akar,
minden porcikád.
Téged szeret,
veled hál.
Szerelmes szavakat mormol hozzád.
A kéjmámorba visz utatok.
Nincs megállás.
Vallomás
Őszinte vallomásban elétártad érzéseid.
A feneketlen mélyről a szerelem tör ki.
Szavaid bizalmasak,
csak neki szólnak.
Őszinte csillogás rejlik szemeidben,
s ő tudja,
hogy amit mondasz igaz.
Elfogadja vallomásod,
elfogadja szerelmed.
Szívét átadja neked.
Csak te élsz benne.
Férfi és nő
A szerelem olyan, mint a hajó és a tenger.
A hajó a férfit,
a tenger a nőt szimbolizálja.
E kettő pedig az örök harcot képezi,
mit életeken át vívnak.
Mert sosem lehet döntetlen a harc.
Ha mégis azzá válna,
szerelmük eggyé válik a testek lelkeivel.
S soha többé nem ereszti el.
Ha egyikük felülkerekedik a másikat el is pusztíthatja.
S e végtelent átszelő idő sem elég,
hogy a sebeket begyógyítsa.
Ha különválnak,
tovább keresik egymást,
mert éltük csak egymástól függhet.
S addig mélabús sötétség veszi őket körbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése