II. Fejezet
Árulás
Elárultad szerelmedet,
nem hallgattál a józan észre.
Többet akartál,
amid már megvan.
Nem érdekelt más.
Saját vágyaid irányítottak.
Nem féltél,
ha kiderülne titkod.
De amint ez megtörtént ő elhagyott téged.
Őt hibáztattad a történtekért.
Magadnak kibúvót kerestél.
Miközben vissza akartad szerezni,
másnak az ágyában hemperegtél.
Féltékeny voltál azokra,
akik a közelébe juthattak.
Elfeledted, hogy te mit tettél,
s megcsalatva érezted magad.
Mégis egyre jobban hajt a vágy,
magad sem tudod már kit akarsz valójában.
Egyre jobban fűtöd szenvedélyed,
miközben szíved egyre magányosabb lesz.
Hova vezet ez?
Ha képedbe mondják az igazat rólad,
te megsértődve fordulsz magadba.
Ellenségeket látsz magad körül,
pedig ők csak jót akarnak.
Jót akarnak,
mert szeretnek,
de lehetetlenné teszed a helyzetet.
Mert a vágyaid irányítanak,
s nem hallgatsz a józan észre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése