Érzelmek viharában 7. rész

Érzelmek viharában

Hogy voltál képes elárulni őt?

Hogy voltál képes fájdalmat okozni annak,

aki szeretett s bízott benned?

Szívét adta neked,

mely a szerelemtől volt erős.

Lelkében őrzött téged.

Ha beteg voltál,

ápolt téged.

Ha szomorú voltál,

ő vigasztalt.

Együtt örült veled.

Mindig volt feléd egy-egy kedves szava.

Mindig megtette,

amit kértél tőle.

Olyan életet biztosított neked,

amiről álmodni sem mertél volna.

Mégis a földbe döngölted szerelmét.

Megvetetted érzései miatt.

Kicsúfoltad.

Megsebezted.

Eltapostad.

S végül magára hagytad.

Az a boldogság elmúlt vele együtt.

Nincs többé visszaút.

És még ez sem érdekelt téged.

2014. január 4.

szombat

Christin Dor vegyes születésű versei 2. rész

II. Fejezet

Árulás 

Elárultad szerelmedet,

nem hallgattál a józan észre.

Többet akartál,

amid már megvan.

Nem érdekelt más.

Saját vágyaid irányítottak.

Nem féltél,

ha kiderülne titkod.

De amint ez megtörtént ő elhagyott téged.

Őt hibáztattad a történtekért.

Magadnak kibúvót kerestél.

Miközben vissza akartad szerezni,

másnak az ágyában hemperegtél.

Féltékeny voltál azokra,

akik a közelébe juthattak.

Elfeledted, hogy te mit tettél,

s megcsalatva érezted magad.

Mégis egyre jobban hajt a vágy,

magad sem tudod már kit akarsz valójában.

Egyre jobban fűtöd szenvedélyed,

miközben szíved egyre magányosabb lesz.

Hova vezet ez?

Ha képedbe mondják az igazat rólad,

te megsértődve fordulsz magadba.

Ellenségeket látsz magad körül,

pedig ők csak jót akarnak.

Jót akarnak,

mert szeretnek,

de lehetetlenné teszed a helyzetet.

Mert a vágyaid irányítanak,

s nem hallgatsz a józan észre.