XXVI. Fejezet
A színpadon
Ott állok a színpadon.
Mindenki engem néz.
Meg kellene szólalnom,
de félek nem jön ki hang a torkomon.
Bíznak bennem.
Várnak rám.
És én ezt vártam.
A fények táncolnak.
A ritmus beindul.
S én a mikrofon előtt egy pillanatra lehunyom a szemem.
A szívem dobban,
pedig ez csak a dob.
Az ereim rezegnek,
pedig ez csak a gitár.
S amint elönt az érzés,
énekelni kezdek.
Gyorsulás
A motor felbőg.
A hang betölti a teret.
Előttem az út.
Amint készen állok,
elrajtolok.
Száguldok.
Peregnek a percek.
Süvítek.
Körülöttem minden zavarossá lesz.
Egybeolvad a táj.
Csak az utat látom.
Őrület.
Az adrenalin szárnyal.
A gázpedált a végletekig nyomom.
Kanyarok.
Egyenesek.
S a cél,
amelybe befutva érkezem.
Szia, Csajszi! :)
VálaszTörlésEz, ez... Egyszerűen... imádom őket! Ezek most nagyon elnyerték a tetszésem! Talán eddig ez a pár vers lopta be magát a szívembe a leghamarabb :) :)
a "Gyorsulás"... mintha vezetnék :):) Nagyon tetszik! :) :)
És ahogy láttam, Nana is visszajött :D Örülök neki :) Tegnap pont megnéztem az egyik moviet :D Imádom :) És a verseidet is .D De nagyon! :)
OneGirl voltam... :)
Szia!!! Örülök, hogy tetszenek. Hát Nana nálam nagy favorite, szóval ha sokszor előjön egy-egy vers alkalmával biztos emiatt van. Persze remélem senki nem un rá és rám emiatt:) A gyorsulás számomra is nagy érték, bár nincs se jogsim, se autóm:( Próbálok minél szélesebb skálán mozogni, hogy változatosabb legyen a blog. Nem mindig könnyű és nem mindig jön össze. Azt hittem, hogy ezek a versek senkinek nem fognak tetszeni, mert másabb, mint egy romantikus költészet. De tévedtem és ennek nagyon örülök. Ha sikerül még összehoznom hasonlókat, akkor felteszem a blogba. Üdv: Kriszta
VálaszTörlés