XVIII. Fejezet
Gyermeki én
Miért hiszel a mesékben?
Ha nem mind válhat valóra.
Miért hiszel az álmokban?
Ha nem mind válhat valóra.
Miért élsz úgy, mint egy gyermek?
Ha már felnőtté váltál.
Miért érzed azt, hogy más vagy?
Ha ez az életed a mában.
Mert az álmok tengerén,
a mesék birodalmán a gyermeki én sosem tűnik el.
A szép emléket idézi,
a való világtól távol él s ha még felnő is az ember a lelke mindig visszatér ide.
Hol az én hazám?
Honvágy.
Csillapíthatatlan vágy.
Hol az én hazám?
A lélek szárnyal.
A test megragad.
Hol az én hazám?
Álmodunk.
S vágyakozunk.
Hol az én hazám?
Felejtünk.
S megéljük.
Hol az én hazám?
Ahová mindig visszatérhetünk.
Ahol megszülettünk.
Ahol felnőttünk.
Ahol éltünk.
Hol az én hazám?
Csajszi, ha nem tudnám, hogy lehetséges, azt mondanám nem igaz!
VálaszTörlésEgyre jobb vagy! :O Komolyan mondom! -én meg egyre ritkábban írok -.-"
Na, de most itt vagyok! :) Szóóóval, IMÁDLAK! Minden versed annyira jó! Érzésekkel teli :)
Ebben a mostaniban úgy éreztem, mintha Petőfi lennél :) Ő is hazafias verseket írt leginkább :$ -tudtommal, de aztán lehet, hogy nem is írt ilyet xD
És a többi is! Telis-tele van érzésekkel és ezt bírom a legjobban a verseidben! :) Hogy mindig meg tudsz lepni :D Nagyon, nagyon jók! :)
Remélem még sok-sok megihletett vers fog következni, mert engem is megihletnek a soraid az írás terén, úgyhogy Köszönöm! :)
Hajrá! :D
OneGirl voltam... :)
Szia!!!
VálaszTörlésMég messze állok Petőfitől, de köszönöm. Hát remélem, hogy a többi versem is ilyen hatással lesz rád. Amúgy te sem panaszkodhatsz, mert nagyon jól írsz!!! Üdv: Kriszta