XXX. Fejezet
Hópihék
Szálingóznak a hópihék.
Ide-oda fújja a szél.
A házak ablakai zárva.
Nem engedik őket a házba.
Hideg van, de nekik meg se kottyan.
Keringőznek a világban.
Szépségük páratlan.
Tiszta.
De egy csóktól már elolvadnak.
Nap, Eső s Szivárvány
Aranyló forrásként ragyog az égen.
Felmelegít s átölel.
Nem riad meg, ha esőfelhő borítja.
Sugarai áthatolnak rajta.
Könnyed cseppek hullanak az égből.
Felduzzasztva patakokat, folyókat.
Meglocsolja az anyaföldet, hogy a szárazság elmúljon rajta.
Nem riad meg, ha később felszárítja a Nap.
Mert mindig visszatér.
S amikor már küzdenek egymással, megszületik e harc béke záloga.
Az égből a földre ér.
Színeiben megtör a fény.
Emberek milliói mosolyogva figyeli.
Mert ő Szivárvány a Nap s az Eső gyermeke.
A béke teremtője s őrzője.
Szia!
VálaszTörlésJúj, te csaj! Hóóóó? :) Az eső is sok, nem ám még a hó xD De ha beleképzelem magam, akkor inkább egy keringő a kedvesemmel :D Vagy nem így van?? :O Nekem ez jött le :)
A második és nagyon szép lett! :) Már nem annyira "hideg",mint a téli idő :)
Béke... szép szó! és szeretem is :D békesség a szívemben, akkor békesség a világban is :) A versed pedig... csak fokozza ezt :) :)
Remélem sok ilyen lesz még :)
OneGirl voltam...:)
Szia!
VálaszTörlésHát gondoltam kicsit előrevetítem a téli időszakot:) Szeretem a hópihéket, habár magát a hideget nem, de valahogy ez jött ki. Próbálok még hasonlókat írni. Üdv: Kriszta