XV. Fejezet
Szerencsés Szerelem
Szemed ragyogva táncol a napfényben.
Mosolyogva nézem.
Mi az mi boldoggá tett?
Csak téged nézlek,
ahogy beszélsz,
ahogy összeráncolod homlokod,
ahogy a kezem megfogod.
Ilyenkor eltűnődöm azon,
hogy lehetek ilyen szerencsés?
Beléptél az életembe,
szerelmes lettem s ezek a pillanatok mindig az égig emelnek.
A szívedbe költöztem s te az enyémbe.
Sose legyen vége.
Én csak ezt kérem.
Szerelmünk lángja
A hangod felébresztett az álmomból,
hogy a közös álmunkba térjek vissza.
Lágyan megsimogatom arcod,
mert tudom mindig itt vagy.
A te hangod ébreszt s altat el,
karodba veszel s védsz engem.
A jelen pillanatainak élünk.
Minden percet kiélvezünk.
A szerelmünk olyan,
mint egy hosszan tartó forró nyár.
Még az enyhe szél is elkerül.
Maradj mindig velem,
hogy minden nap halljam a hangodat.
Maradj mindig velem,
s szerelmünk tüzét tápláljuk szüntelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése