Mint egy kísértet

Utamat jártam a világban,

hogy elfelejtselek téged.

De bármerre mentem,

mindig ott voltál velem.

Nem könnyű feledni arcod,

szemed,

mosolyod.

Lényed örökké velem lehet,

mint egy kísértet.

2016.06.07., kedd

Várj rám...

Várj rám...

Bármerre nézek te vagy előttem.

De csak emlékkép, ami tárul elém.

Halvány.

Eltűnő.

Érinthetetlen.

S néha olyan érzéssel,

mintha soha nem lettél volna velem.

Bárhol is jársz most,

remélem boldogan élsz.

Egy gyönyörű világban,

ahol társakra lelsz.

Egy életben,

mely tiszta,

nyugodt s százszorta szebb.

Hiányod nem szokom meg.

Ahhoz még túl friss a seb.

Várj rám addig is sok-sok szeretettel.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 3.

Szombat