Messze még az álom elérése

Messze még az álom elérése

Messze még az álom elérése.

Messze van még a beteljesülés.

Évek teltek, a napok már nem számítanak.

Csak érném el egyszer.

Bár még így is keserű a szívem.

2013. március 21.

csütörtök

Kiragadott emlékek 58. rész

Egy kis méhecske rárepült egy gyönyörű, fehér virágra.

Elmondta neki mennyire szereti s minden alkalommal ezt megtette.

A virág csak érte szépült, így fogadta őt.

Mindenki irigykedve nézték kapcsolatukat.

De egy nap a méhecske nem jött, nem vallott szerelmet.

A virág mégis bizakodva hitt benne.

Napok teltek, évszakok váltakoztak.

A méhecske már soha többé nem jött.

A virág szomorúan gondolt vissza az együtt töltött időkre, s nem haragudott a méhecskére.

Lehullatta virágszirmait, s csendben ő is egy szép nap végleg eltűnt.

Az angyalok látták mennyire szerették egymást, s felemelték őket az égbe.

Szerelmük ott teljesülhetett be, s azóta vigyázzák a tiszta szerelmet.

2012. szeptember 7.

péntek

Hiányzol

Hiányzol 

Féltve őriztelek.

Mégis elmentél.

Magamra hagytál.

Egyedül.

A napjaim is szürkék.

Nem hibáztatlak.

Nem tehetsz róla.

Szeretted az életet.

Szerettél mindent,

ami benne van.

Talán még engem is.

Nem várom,

hogy bocsáss meg.

De várj rám addig,

amíg oda nem érek.

Mert én várok rád minden nap azt remélve,

hogy visszatérsz hozzám,

s ugyanúgy leszünk,

mint rég.

Csak te és én.

Christin Dor

Szombathely,

2011. szeptember 1.

Csütörtök

Időtlen Idő

Időtlen Idő

Múlnak a napok.

Telnek a hetek.

Peregnek a percek.

Az idő sosem áll meg.

Még egy pillanatra sem.

Bármennyire is szeretnéd az idő megállíthatatlan.

Mikor kezdődött el?

S mikor lesz vége?

Senki nem tudja.

Az egyetlen dolog, ami rejtély marad.

S ha egyszer feltalálják az időgépet?

Vajon az idő megengedné, hogy repüljünk benne?

Visszatérni a múltba, hogy helyre hozzunk dolgokat.

Elmenni a jövőbe, hogy felkészüljünk arra, ami vár minket.

Mindennek eljön az ideje.

Bárhová is megyünk az idő elkísér.

S mindig tart meglepetést.

Mert az idő végtelen, s benne élünk mi emberek.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 1.
Csütörtök