Feltámadt a szél...

Feltámadt a szél,

virágszirmok szállnak az égen át,

rózsaszínbe borítva be a tájat,

selymes felszínükön megcsillan a naplemente bíbor fénye,

csak szállnak a messzeségbe tovább.

2014. március 22.

szombat

Kiragadott emlékek 58. rész

Egy kis méhecske rárepült egy gyönyörű, fehér virágra.

Elmondta neki mennyire szereti s minden alkalommal ezt megtette.

A virág csak érte szépült, így fogadta őt.

Mindenki irigykedve nézték kapcsolatukat.

De egy nap a méhecske nem jött, nem vallott szerelmet.

A virág mégis bizakodva hitt benne.

Napok teltek, évszakok váltakoztak.

A méhecske már soha többé nem jött.

A virág szomorúan gondolt vissza az együtt töltött időkre, s nem haragudott a méhecskére.

Lehullatta virágszirmait, s csendben ő is egy szép nap végleg eltűnt.

Az angyalok látták mennyire szerették egymást, s felemelték őket az égbe.

Szerelmük ott teljesülhetett be, s azóta vigyázzák a tiszta szerelmet.

2012. szeptember 7.

péntek

MOONLADY

MOONLADY



Nyári éjen,
ezüstös fény csillan fel.
Megbűvölt árnyvilág kell életre,
éjfélt üt a toronyban az óra,
s teljes valója felbukkan az égbolton.
Csillagok körülveszik őt,
álomtáncot járva,
fényét szétszórva köszönti alattvalóit.
Szellő suhan át,
virágszirmokat szórva köré,
hogy így díszítse őt, a királynőt.
Varázslatból nyer erőt,
puszta jelenléte megnyerő.
Hatalmát felhasználva a jóság
s a szeretet harcosa.