Feltámadt a szél...

Feltámadt a szél,

virágszirmok szállnak az égen át,

rózsaszínbe borítva be a tájat,

selymes felszínükön megcsillan a naplemente bíbor fénye,

csak szállnak a messzeségbe tovább.

2014. március 22.

szombat

SAJÁT VERSEIM!!! 3. RÉSZ

Mikor lehunyom szemem, te átölelsz engem.
Együtt merülve el az álmokba.
Napsütötte tengerparton sétálunk,
talpunk nyomát a homokban lassan eltünteti a víz habja.
Nézzük, ahogy a naplemente beborítja az eget,
s a tenger moraja lágyan megérint minket.
Csak mi ketten vagyunk, senki más.
Midőn az álom tova tűnik, te még mindig velem
s én veled vagyok.