A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vég. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vég. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 5., csütörtök

Christin Dor - Versek 7. rész

Várlak téged.
Várom a napot, amikor eljössz értem.
Tudom, hogy így lesz.
A szíved nem engedi, hogy elmenj nélkülem.
Mikor elérsz engem megragadlak téged s együtt zuhanunk a mélybe.

***

Oly hatalmas a vágy , mi bennünk él.
Oly tüzes az érintés, mely egymás bőrét izzíti fel.
Oly csábító a csók, ami beborítja lényünk.
Oly fájdalmas, amikor elér a vég bennünk.

***

Perzsel a tekinteted.
Nincs hozzádillő szó.
Érintésed érzéki csáberő.
Vágyaink az egekig érnek.
Csak te és én.
Földöntúliság.
Menny vagy Pokol egyszerre is jöhet.
Veled bárhol elleszek.

2011. szeptember 5., hétfő

Időtlen Idő

Időtlen Idő


Múlnak a napok.
Telnek a hetek.
Peregnek a percek.
Az idő sosem áll meg.
Még egy pillanatra sem.
Bármennyire is szeretnéd az idő megállíthatatlan.
Mikor kezdődött el?
S mikor lesz vége?
Senki nem tudja.
Az egyetlen dolog, ami rejtély marad.
S ha egyszer feltalálják az időgépet?
Vajon az idő megengedné, hogy repüljünk benne?
Visszatérni a múltba, hogy helyre hozzunk dolgokat.
Elmenni a jövőbe, hogy felkészüljünk arra, ami vár minket.
Mindennek eljön az ideje.
Bárhová is megyünk az idő elkísér.
S mindig tart meglepetést.
Mert az idő végtelen, s benne élünk mi emberek.



Christin Dor

Szombathely,
2011. szeptember 1.
Csütörtök