Régi verseim 11.

Mélyből a magasba, zuhanunk.

Utánunk nincs más, kutatunk.

Látjuk a célt, feltörünk.

Itt vagyunk már, hadd szóljon...!

Dübörög a hang, dübörög a zene, tombol a ritmus, féktelen!

Viharként söpör, villámként hasít, ide vele, végtelen!

Kell ennél több, süvít a szél is, zakatol szívünk, dobbanásig!

Hallom a hangot, látom a fényt, irány a színpad, robbanásig!

Dübörög a hang, dübörög a zene, tombol a ritmus, féktelen!

Viharként söpör, villámként hasít, ide vele, végtelen!

Kell ennél több, süvít a szél is, zakatol szívünk, dobbanásig!

Hallom a hangot, látom a fényt, irány a színpad, robbanásig!

Mélyből a magasba, zuhanunk.

Utánunk nincs más, kutatunk.

Látjuk a célt, feltörünk.

Itt vagyunk már, hadd szóljon...!

Kiragadott emlékek 47. rész

Repülnék a felhők felett, de szárnyam nincsen.

Mégis felrepítettél az égig szerelmed jegyében.

Együtt zuhanunk a mélybe, kezed fogom szorosan.

Szemedbe tekintek s látom te vagy életem szerelme.

2012. szeptember 7.

péntek

Christin Dor - Versek 7. rész

Várlak téged.

Várom a napot, amikor eljössz értem.

Tudom, hogy így lesz.

A szíved nem engedi, hogy elmenj nélkülem.

Mikor elérsz engem megragadlak téged s együtt zuhanunk a mélybe.

***

Oly hatalmas a vágy , mi bennünk él.

Oly tüzes az érintés, mely egymás bőrét izzíti fel.

Oly csábító a csók, ami beborítja lényünk.

Oly fájdalmas, amikor elér a vég bennünk.

***

Perzsel a tekinteted.

Nincs hozzádillő szó.

Érintésed érzéki csáberő.

Vágyaink az egekig érnek.

Csak te és én.

Földöntúliság.

Menny vagy Pokol egyszerre is jöhet.

Veled bárhol elleszek.