2011. november 19., szombat

Melody poems 14. rész





Arcod szomorú.
Szemed magányos.
Szíved fájdalommal teli.
Várod a halálod.
Nincs többé az, aki éltetett szerelmével.
Nincs többé az, aki szívéből szeretett téged.
Elválasztottak téged tőle.
Hiába küzdöttél érte, már nem lehetett.
A vágy, hogy szabadon szeressétek egymást megtört.
Elpusztították.
Nem volt kegyelem s a szerelmetek vért kívánt.
Haragszol a világra.
Haragszol önmagadra.
Senki nem érzi a benned lévő haragot, mely tombol s megőrjít.
Senki nem látja mily kín mardossa lelked bűnbocsánatért.
Halálba taszítottad magad nem egyszer, hogy ő utána menj.
De a halál nem fogadott be.
Nem ölelheted újra.
Nem érintheted.
A lelked a saját bűnöd rabja lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése