Válogatott Verseim 21. rész

A hegy tetején jeges vihar tombol,

hatalmas szelek kavarják dühét.

Szemem tükrében látom a viharok istenét,

midőn villámait az ég alá nyilazza.

Féktelen dühét senki sem állíthatja meg,

meghalna ki útjába tévedne.

Egyre csak őt nézem,

teste megfeszül minden erejével.

S amikor tekintetünk találkozik,

a vihar körülvesz engem.

Magához ölel, szorít.

Dühe csillapodni látszik.

A viharral együtt mi is eltűnünk.

Melody poems 14. rész

Arcod szomorú.

Szemed magányos.

Szíved fájdalommal teli.

Várod a halálod.

Nincs többé az, aki éltetett szerelmével.

Nincs többé az, aki szívéből szeretett téged.

Elválasztottak téged tőle.

Hiába küzdöttél érte, már nem lehetett.

A vágy, hogy szabadon szeressétek egymást megtört.

Elpusztították.

Nem volt kegyelem s a szerelmetek vért kívánt.

Haragszol a világra.

Haragszol önmagadra.

Senki nem érzi a benned lévő haragot, mely tombol s megőrjít.

Senki nem látja mily kín mardossa lelked bűnbocsánatért.

Halálba taszítottad magad nem egyszer, hogy ő utána menj.

De a halál nem fogadott be.

Nem ölelheted újra.

Nem érintheted.

A lelked a saját bűnöd rabja lett.